Tizenhét évesen a New York-i Juilliard School egyik legfiatalabb tanonca lett, a kezdeti komoly színpadi szerepekből a Top Secret! (1984) bugyuta Elvis-epigonjának szerepébe katapultált, alakította Jim Morrisont megdöbbentő beleéléssel, de Batman mellbimbóval ékesített gumijelmezébe is belebújt. Bár pályája egyenetlen és kanyargós volt, Val Kilmer halálosan komolyan vette a szerepeit, és gigászi energiákat fektetett method acting módszerekkel megtámogatott színjátszásába.
Puha ajkai, selymes hangja és rocksztáros kiállása hasonló terhet róttak rá, mint Brad Pittre vagy Matthew McConaughey-re: egyszerűen túl szép volt, hogy komoly szerepeket bízzanak rá. Ehhez saját bizarr szerepválasztásai és elmulasztott lehetőségei is kellettek: bár mindig is szeretett volna régi barátjával, Francis Ford Coppolával dolgozni, végül nem tűnt fel A kívülállókban (1983), de ezt még pótolta évtizedekkel később a Mostantól napkeltéig című horrorban (2011-ben). Elengedte Stanley Kubrick Acéllövedékét (1987), és David Lynch Kék bársonyának (1986) főszerepéről is lemondott (saját elmondása szerint ifjonti félénksége miatt). Bár sármja megvolt hozzá, a főszerepek ritkán találták meg, inkább komplex, izgalmas mellékszerepekben remekelt. Saját vonásai szinte elmosódtak szerepeiben, híján volt azoknak a visszatérő maníroknak, amelyek még az olyan nagyokat is jellemzik, mint Marlon Brando, Robert De Niro és Al Pacino – egyébként mindőjükkel volt szerencséje együtt dolgozni.
Látszólag maszkulin, tökös férfialakjaiban mindig ott bujkált valami nehezen megfogható puhaság és sebezhetőség. Michael Mann feszes, szögletes krimijében (Szemtől szemben, 1995) Robert De Niro rezzenetlen bankrablójának vérszomjas jobbkezét alakítja, aki szemrebbenés nélkül gyilkol halomra rendőröket és szerencsétlenségükre a kereszttűzben ragadt civileket, de megindító költőiséggel („Nekem vele kel és nyugszik a nap”) vall szerelméről filmbéli felesége (Ashley Judd) iránt, aki épp a fájdalmas, szótlan elválással menti meg szeretett férjét. Brutalitása ellenére a film így is a férfiak közti szövetség és kimondatlan gyengédség filmje; McCauley-t éppúgy gyengéd szálak fűzik az őt üldöző Vincent Hannához (Pacino), mint a tanítványaként/fiaként kezelt Chris Shiherlishez (Kilmer). Ez a homoszociális/homoerotikus kapcsolódás ott lüktet a Top Gunban (1986) is. Tom Cruise Maverickjének forrófejűségét Kilmer Icemanjének hűvös fegyelme ellensúlyozza. A film központi „románca” inkább a két rivális pilóta között szövődik, mintsem Cruise és a Kelly McGillis alakította oktató között. Hasonló, férfiak közötti ragaszkodás szövi át a Tombstone – A halott várost (1993), amelyben az általa játszott vadnyugati fogorvos/fegyverforgató Doc Holliday legmélyebb emberi kapcsolatát bajtársával, Wyatt Earppel (Kurt Russell) éli meg, mielőtt fiatalon elviszi a tuberkulózis.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
