Nekrológ

Bársonyos forradalmár

Val Kilmer (1959–2025)

Film

Mira Sorvino – akivel az Első látásra (1999) című filmben játszott együtt – „úriemberként” hivatkozott rá, míg a Dr. Moreau szigetének rendezője, John Frankenheimer a kínkeserves közös munka után kijelentette, hogy akkor sem dolgozna „azzal a faszkalappal, ha a Val Kilmer élete című filmet rendezné”.

Tizenhét évesen a New York-i Juilliard School egyik legfiatalabb tanonca lett, a kezdeti komoly színpadi szerepekből a Top Secret! (1984) bugyuta Elvis-epigonjának szerepébe katapultált, alakította Jim Morrisont megdöbbentő beleéléssel, de Batman mellbimbóval ékesített gumijelmezébe is belebújt. Bár pályája egyenetlen és kanyargós volt, Val Kilmer halálosan komolyan vette a szerepeit, és gigászi energiákat fektetett method acting módszerekkel megtámogatott színjátszásába.

Puha ajkai, selymes hangja és rocksztáros kiállása hasonló terhet róttak rá, mint Brad Pittre vagy Matthew McConaughey-re: egyszerűen túl szép volt, hogy komoly szerepeket bízzanak rá. Ehhez saját bizarr szerepválasztásai és elmulasztott lehetőségei is kellettek: bár mindig is szeretett volna régi barátjával, Francis Ford Coppolával dolgozni, végül nem tűnt fel A kívülállókban (1983), de ezt még pótolta évtizedekkel később a Mostantól napkeltéig című horrorban (2011-ben). Elengedte Stanley Kubrick Acéllövedékét (1987), és David Lynch Kék bársonyának (1986) főszerepéről is lemondott (saját elmondása szerint ifjonti félénksége miatt). Bár sármja megvolt hozzá, a főszerepek ritkán találták meg, inkább komplex, izgalmas mellékszerepekben remekelt. Saját vonásai szinte elmosódtak szerepeiben, híján volt azoknak a visszatérő maníroknak, amelyek még az olyan nagyokat is jellemzik, mint Marlon Brando, Robert De Niro és Al Pacino – egyébként mindőjükkel volt szerencséje együtt dolgozni.

Látszólag maszkulin, tökös férfialakjaiban mindig ott bujkált valami nehezen megfogható puhaság és sebezhetőség. Michael Mann feszes, szögletes krimijében (Szemtől szemben, 1995) Robert De Niro rezzenetlen bankrablójának vérszomjas jobbkezét alakítja, aki szemrebbenés nélkül gyilkol halomra rendőröket és szerencsétlenségükre a kereszttűzben ragadt civileket, de megindító költőiséggel („Nekem vele kel és nyugszik a nap”) vall szerelméről filmbéli felesége (Ashley Judd) iránt, aki épp a fájdalmas, szótlan elválással menti meg szeretett férjét. Brutalitása ellenére a film így is a férfiak közti szövetség és kimondatlan gyengédség filmje; McCauley-t éppúgy gyengéd szálak fűzik az őt üldöző Vincent Hannához (Pacino), mint a tanítványaként/fiaként kezelt Chris Shiherlishez (Kilmer). Ez a homoszociális/homoerotikus kapcsolódás ott lüktet a Top Gunban (1986) is. Tom Cruise Maverickjének forrófejűségét Kilmer Icemanjének hűvös fegyelme ellensúlyozza. A film központi „románca” inkább a két rivális pilóta között szövődik, mintsem Cruise és a Kelly McGillis alakította oktató között. Hasonló, férfiak közötti ragaszkodás szövi át a Tombstone – A halott várost (1993), amelyben az általa játszott vadnyugati fogorvos/fegyverforgató Doc Holliday legmélyebb emberi kapcsolatát bajtársával, Wyatt Earppel (Kurt Russell) éli meg, mielőtt fiatalon elviszi a tuberkulózis.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.