Film

Blackhat

  • - kg -
  • 2015. március 20.

Film

A black hat hacker abban különbözik a gray hat hackertől és a white hat hackertől, hogy… Ha most tényleg belemennénk a számítógépes szakzsargonba, még a végén elsikkadna a lényeg, az a szomorú tény, hogy Michael Mann élete talán legzsibbasztóbb filmjét készítette el, zsibbasztóbbat, mint amilyen munkásságának korai gyöngyszeme, a nácik kontra démonok tematikát sajnos alaposan körüljáró The Keep volt. Mann 2015-re felfedezte magának a számítástechnikát, mely családja körében nyilván kirívóan jó hír, ám inkább magánügy, mintsem filmre kívánkozó esemény. Nyilván eddig az asszisztense kezelte Mann iPhone-ját, de mostantól minden más lesz, mert aki annyira beleásta magát a klaviatúrák alatti világba, hogy mozgóképen is képes megjeleníteni egy számítógép belső működését, annak innentől nincs szüksége asszisztenciára. 23 évvel a Komputerkémek című kellemes hollywoodi blődli után Mann halálos komolysággal elénk tár egy általa nemrég felfedezett embertípust, a hackert, aki – lévén korunk hőse – nem csak a hagyma routerekhez, de a hasizomgyakorlatokhoz is nagyon ért, és legalább tucatszor kell a homlokába hulló aranyszőke hajtincseit félresöpörnie, míg megakadályoz egy világkatasztrófát. A rossz hacker, akinek ­kiléte teljesen érdektelen, túlsúlyos és loncsos, s ez a finom jellemábrázolási mód a film egészére is jellemző. A Szemtől szemben óta ugyanúgy lőnek Mann filmjeiben, szóval a bumm-bumm sem akkora nóvum, az viszont igen, ahogy a jó hacker nemcsak akcióhős, de alanyi költő is, aki homályos szabadversekbe csomagolja lételméleti eszmefuttatásait.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.