Film

Börni, az eszelős temetős

  • 2013. január 19.

Film

Egy ostoba magyar cím ma már elengedhetetlen tartozéka minden hazánkban forgalmazott közönségfilmnek. Mégse tessenek arra gondolni, hogy a szokásos kaki-pisi-fütyi humort ezúttal a cím sugallta hullás bohóckodás, afféle koporshow váltja fel: Richard Linklater rendező inkább szatírában utazna.

Kár, hogy alapanyagában nincs meg sem annak a finoman tragikomikus megközelítésnek a lehetősége, amely például Woody Allen hasonló filmes eszközökkel dolgozó - vagyis (ál)dokumentum-, sőt ismeretterjesztő filmes betétekkel operáló, nevetséges mozzanatokat teljes komolysággal elemző - Zeligjét alapfilmmé tette, sem pedig az a tágabb perspektíva nem áll rendelkezésére, amelyből többet is beleláthatnánk a sztoriba, mint egy csodabogár büntetőjogi következményekkel záruló kalandjait.

A középkorú temetkezési szakember története talán érdekes. A kisvárosi jótétlélek, tetemek megszépítője, búcsúbeszédek és -énekek ihletett előadója, hozzátartozók vigasztalója egy dúsgazdag özvegy barátjává, majd rabszolgájává, végül gyilkosává válik, hogy azután a rendelkezésre álló pénzből sosem látott jótékonykodásba fogjon. Ám mindez hiába alapul megtörtént eseményeken, s hiába érint bizonyos amerikai toposzokat (vallásos jámborság, sikerorientált világnézet), illetve intézményeket (ügyészség, esküdtszék) felettébb karikaturisztikus éllel, inkább marad emlékezetes a színészek, mindenekelőtt Jack Black tényleg ellenállhatatlan alakítása miatt, mintsem azért, mert humorában egy társadalom működési és értékrendbeli zavaraira ismerhetnénk.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.