Film

Börni, az eszelős temetős

  • 2013. január 19.

Film

Egy ostoba magyar cím ma már elengedhetetlen tartozéka minden hazánkban forgalmazott közönségfilmnek. Mégse tessenek arra gondolni, hogy a szokásos kaki-pisi-fütyi humort ezúttal a cím sugallta hullás bohóckodás, afféle koporshow váltja fel: Richard Linklater rendező inkább szatírában utazna.

Kár, hogy alapanyagában nincs meg sem annak a finoman tragikomikus megközelítésnek a lehetősége, amely például Woody Allen hasonló filmes eszközökkel dolgozó - vagyis (ál)dokumentum-, sőt ismeretterjesztő filmes betétekkel operáló, nevetséges mozzanatokat teljes komolysággal elemző - Zeligjét alapfilmmé tette, sem pedig az a tágabb perspektíva nem áll rendelkezésére, amelyből többet is beleláthatnánk a sztoriba, mint egy csodabogár büntetőjogi következményekkel záruló kalandjait.

A középkorú temetkezési szakember története talán érdekes. A kisvárosi jótétlélek, tetemek megszépítője, búcsúbeszédek és -énekek ihletett előadója, hozzátartozók vigasztalója egy dúsgazdag özvegy barátjává, majd rabszolgájává, végül gyilkosává válik, hogy azután a rendelkezésre álló pénzből sosem látott jótékonykodásba fogjon. Ám mindez hiába alapul megtörtént eseményeken, s hiába érint bizonyos amerikai toposzokat (vallásos jámborság, sikerorientált világnézet), illetve intézményeket (ügyészség, esküdtszék) felettébb karikaturisztikus éllel, inkább marad emlékezetes a színészek, mindenekelőtt Jack Black tényleg ellenállhatatlan alakítása miatt, mintsem azért, mert humorában egy társadalom működési és értékrendbeli zavaraira ismerhetnénk.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.