Film

Börni, az eszelős temetős

  • 2013. január 19.

Film

Egy ostoba magyar cím ma már elengedhetetlen tartozéka minden hazánkban forgalmazott közönségfilmnek. Mégse tessenek arra gondolni, hogy a szokásos kaki-pisi-fütyi humort ezúttal a cím sugallta hullás bohóckodás, afféle koporshow váltja fel: Richard Linklater rendező inkább szatírában utazna.

Kár, hogy alapanyagában nincs meg sem annak a finoman tragikomikus megközelítésnek a lehetősége, amely például Woody Allen hasonló filmes eszközökkel dolgozó - vagyis (ál)dokumentum-, sőt ismeretterjesztő filmes betétekkel operáló, nevetséges mozzanatokat teljes komolysággal elemző - Zeligjét alapfilmmé tette, sem pedig az a tágabb perspektíva nem áll rendelkezésére, amelyből többet is beleláthatnánk a sztoriba, mint egy csodabogár büntetőjogi következményekkel záruló kalandjait.

A középkorú temetkezési szakember története talán érdekes. A kisvárosi jótétlélek, tetemek megszépítője, búcsúbeszédek és -énekek ihletett előadója, hozzátartozók vigasztalója egy dúsgazdag özvegy barátjává, majd rabszolgájává, végül gyilkosává válik, hogy azután a rendelkezésre álló pénzből sosem látott jótékonykodásba fogjon. Ám mindez hiába alapul megtörtént eseményeken, s hiába érint bizonyos amerikai toposzokat (vallásos jámborság, sikerorientált világnézet), illetve intézményeket (ügyészség, esküdtszék) felettébb karikaturisztikus éllel, inkább marad emlékezetes a színészek, mindenekelőtt Jack Black tényleg ellenállhatatlan alakítása miatt, mintsem azért, mert humorában egy társadalom működési és értékrendbeli zavaraira ismerhetnénk.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.