Film

Brooklyn

Film

Látszólag semmi kis szerelmi történet. Valójában semmi kis szerelmi történet plusz egy kevés „menjek, vagy maradjak”. Maga a kortárs dilemma, ám e film nem a jelenkori ki- és bevándorlásra fókuszál, Nick Hornby forgatókönyve – biztos, ami biztos alapon – némi romantikus köntösbe csomagolva ad fel egy jó ötven évvel ezelőtti sztorit.

Eilis a régimódi, okos, érzékeny lány írországi gyökereit hátrahagyva Amerikában próbál szerencsét, ahol nem is olyan sok idő elteltével, a kötelező akadályok leküzdésével be is illeszkedik, ahogy kell, még szerelmes is lesz, csakhogy egy családi tragédia rögvest visszaszólítja az ír földre. Hazatérve – mondjuk úgy – újabb próbatétel következik, meg persze egy újabb szerelem. Dönteni kell: melyik körülbelül azonos élethelyzetet (munkát, otthont, környezetet) akarja a lány sajátjának, s melyik férfi lesz így az ő szíve választottja. Nehéz ügy. Miközben úgy tűnhet, hogy John Crowley filmjének tétje van, hisz sajátos módon dolgoz fel aktualitásokat, az igazság az, hogy mindez csak díszlet egy lanyha szerelmi sztorihoz. Szép és nem túl poros, már-már hívogató 50-es évekbeli miliőt teremt a film, a beskatulyázhatatlan szerepkörű Saoirse Ronan nemcsak helyes, de visszafogott – vagy elfojtott – minimáljátéka amellett, hogy kissé furcsa, mindenképp értékelendő is, csak hát a nem túl bonyolult történet mögött végül nincs semmi. A szerelem ezúttal nem elég.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.