Amikor 2003-ban, Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt hosszas tárgyalássorozatot követően a Filmes Kerekasztal elfogadta az évtizedek óta várt filmtörvényt, mindenki elégedettnek látszott. Az alkotói-produceri lobbi és a terjesztői oldal, ahová a filmforgalmazó cégek és a mozik üzemeltetői tartoznak, végre megegyezett. Az előbbi érdekcsoport belátta: ahhoz, hogy egy magyar film sikeres legyen, nem csupán kvalitásos rendezőkre, de egy a promócióhoz értő filmforgalmazóra, mi több, saját nézőközönségük ízlését, igényeit jól ismerő filmszínházakra is szükség van.
A Filmes Kerekasztal a kötelező érvényű normatív állami támogatást a két szektor között nyolcvan-húsz százalékban osztotta fel - a nagyobb hányad ezek szerint a gyártást illeti, míg a kisebb résszel a terjesztőknek kell beérniük, amiből az art mozikat évente közel 320 millió forint illeti (negyedévente 80 millió, ami a negyvenhat art mozira lebontva filmszínházanként havi ötszázezer forint). Összehasonlításul: egy átlagos magyar film költségvetése 180-200 millió forint.
A normatív támogatás mellett a Medgyessy-kormányzat egy ad hoc jellegű szelektív támogatásra is ígéretet tett: a hároméves artmozi-program a multiplexek térhódítását ellensúlyozandó és a kultúrát terjesztendő évi 500 millió forinttal támogatta volna a művészmozik felújítását, korszerűbb vetítőkkel való felszerelését.
A várt összegek azonban nagyon lassan érkeztek meg a címzettekhez. A szelektív támogatásból az első évben célba ért ugyan 500 millió, 2004-ben azonban mindössze 175 millióval, idén pedig 200 millióval kellett beérniük a mozisoknak. Helyzetüket tovább súlyosbította, hogy a normatív támogatás is késett: a negyedéves öszszegekben kifizetendő évi 320 millió átutalása hónapról hónapra halasztódott (az első negyedéves összeget április helyett augusztusban kapták meg a filmszínházak, a másodikat október végén folyósították, a harmadikat december végéig fogják). A következmény: számos art filmszínház ellehetetlenült, a csőd szélére került.
Mindenki art-atlan
A pécsi konferencia egyrészt a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) támogatásai folyósításának elmaradása és az ennek nyomán kialakult válsághelyzet miatt vált szükségessé, másrészt pedig azért, hogy az ország különböző pontjain működő művészmozik vezetői élővé tegyék az egymás közötti kommunikációt, tapasztalatot cseréljenek, erősítsék az érdek-képviseletüket.
Hogy az art mozik üzemeltetéséhez a normatív támogatás elengedhetetlen, vitathatatlan tény: a piac kicsi ahhoz, hogy a művészfilm kulturális szerepét be tudja tölteni, állami támogatásra van szüksége.
A filmszínházaknak profitjuk nincs, bevételük a támogatásból és a mozijegyek eladásából származik (azok a vidéki art mozik, amelyek az önkormányzat közhasznú társaságai, a helyi önkormányzattól is számíthatnak némi pénzre, ellentétben a pesti filmszínházakkal, ahol a mozik többsége egy kft. vagy bt. tulajdonában van).
A jegybevétel azonban csak arra elég, hogy a közüzemi számlákat fedezni tudják, emellett viszont számos egyéb kiadás is terheli egy mozi büdzséjét: fizetni kell a helyiség bérleti díját, a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz kulturális járulékként befolyik a jegyeladás két százaléka (igaz, ez hosszú távon a vidéki művészmoziknak kifizetődő, hiszen a rendelet a multiplexek, a színházak stb. jegybevételét is érinti, így a rendelkezésre álló összegek újraelosztásánál ezek az art mozik jól járnak; a pestiek azonban nem kapnak a pénzből), állni kell a forgalmazóktól, a kópiaelosztó cégektől igényelt filmek kölcsöndíját (ez utóbbi a jegybevétel fele, de függ attól, hogy egy filmet milyen hosszan és hányszor tűz műsorára a mozi), a vidéki art moziknak mindemellett a kópiák szállítási költségeire is pénzt kell fordítaniuk.
A helyzet pikantériája: ahhoz, hogy az art mozik a különböző támogatásokra pályázni tudjanak, egy ún. "nullás igazolást" kell a pénzelosztó szakmai szervezetnek, az MMK-nak felmutatniuk, vagyis ha a mozik költségvetésében hiány adódik (ami a meg nem érkező állami pénzek miatt gyakran előfordul), nem pályázhatnak sem a szelektív, sem pedig a normatív támogatásokra.
Mivel az MMK a pénzt nem tudja kiutalni, a mozik, hogy működésüket biztosítani tudják, a normatív támogatásra való hivatkozással hite-leket vesznek fel a bankoktól. A kialakult helyze-tet így a körbetartozás jellemzi, a döntéshozók pedig egymásra mutogatnak: a közalapítvány, mely szakkollégiumi pályázatok útján dönt az állami pénzek elosztásáról, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát (NKÖM) hibáztatja a helyzetért, amely a Pénzügyminisztérium (PM) megszorító intézkedéseire hivatkozik, a PM pedig a parlamentet okolja (augusztusban, hogy az állami költségvetésben ne keletkezzen a tervezettnél több hiány, a PM maradványképzést csinált, vagyis zárolta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához tartozó intézmények számláját - ha van is a mozik, színházak, zenekarok, múzeumok stb. számláján pénz, nem költhetik el).
Régi idők mozisa
A magyar támogatás mellett a művészmozik európai uniós pénzekre is igényt tarthatnak, ez azonban az elmaradó magyar finanszírozáshoz képest elenyésző összeg, mindössze húsz százalék. Ráadásul az átutalások szintén késnek, mivel az Europa Cinemas ügyei (mely éves konferenciáját novemberben tartja Budapesten) Strasbourgból, az Európa Tanácstól az unió fővárosába, Brüsszelbe kerültek át, az átállás pedig nem sikerült zökkenőmentesen.
A moziválság egyébként nem csupán az art mozikat, de a piaci alapon működő hazai multiplex filmszínházakat is érinti. Míg a művészmozik a rendszertelenül folyósított állami támogatások miatt kerültek kínos helyzetbe, az utóbbiakat a nézőszám tizennégy százalékos visszaesése sújtja, melynek az az oka, hogy a mainstream filmek többsége manapság letölthető az internetről, így a nézők egy része a drága mozijegyek helyett inkább a kalózkodást választja. Az art mozik számára azonban komoly visszaigazolás, hogy a multiplexekkel ellentétben stabilan tartják a látogatószámukat: nézőközönségüket főleg az értelmiségi réteg, a diákság teszi ki, amely a mozira mint közösségi élményre tekint, ezért nem pártol el kedvenc filmszínházaitól.
Az art mozik közül azok a filmszínházak vannak könnyebb helyzetben, melyek filmforgalmazók is egyben: mivel a saját produkcióikat játsszák, a kölcsöndíjat megspórolhatják. Mint Balassa Péter, a Cirkó-Gejzír mozi vezetője elmondja: náluk is hasonló a helyzet, hiába takarítanak meg azonban pénzt a kölcsöndíjakon, gondjaik mégis mindennaposak, a kiadásokat csak baráti kölcsönökből tudják fedezni.
A legrosszabb helyzetben a "pusztán" art műsorstruktúrájú, kistelepüléseken működő filmszínházak vannak, amelyek semmiféle más gazdasági haszonnal járó tevékenységet nem végeznek - ezek a szigorú art rendeletnek is gyakran nehezen tesznek eleget.
Ahhoz, hogy egy filmszínház art moziként működhessen, és igénybe vehesse az állami támogatásokat, különböző kritériumoknak kell megfelelnie: art teremként regisztráltatható az a vetítő, mely naponta legalább egy art filmet játszik. A mozik felújítási munkálatai idején azonban ez a vetítő gyakran zárva tart, sőt a támogatási rendszerből kevesebb pénzt kapnak azok a kisközségi filmszínházak is, amelyek csak hétvégén nyitnak ki.
Újabb gazdasági kihatásokkal járó bizonytalansági tényező, hogy a mozifilmek megkapják-e a regisztrációval foglalkozó Nemzeti Filmiroda filmszakmai bizottságától az art besorolást - ha a forgalmazó megvásárol egy filmet annak reményében, hogy a bizottság azt majd art műnek minősíti, az iroda azonban nem adja meg ezt a titulust, az említett alkotás lényegében a spájzban áll, az art mozi nem mutathatja be, a multiplexek pedig nem tartanak rá igényt.
A mozisok úgy vélik, pontosan ezért az art besorolás kapcsán több, objektív kritériumot kellene a bizottságnak figyelembe vennie - automatikusan ilyen besorolást kaphatnának azok a filmek, amelyeket beválogattak egy A kategóriás filmfesztivál versenyprogramjába vagy Európa-díjra jelöltek.
A konferencián az NKÖM részéről Zahar Balázs vett részt, aki kifejtette, hogy a kormányzat a probléma orvoslására a mozisoktól és a forgalmazóktól várja a kreatív ötleteket. A piacon korábban is volt már krízishelyzet, amit a terjesztők végül képesek voltak megoldani.
Port Ferenc, a Budapest Film és az Art Mozi Egyesület elnöke hangsúlyozta: az MMK-nak az állami pénzek felosztása során prioritásokat kellene alkalmaznia - az átutalásoknál az art mozikat illeti az elsőbbség, mert a helyzetük mostanra katasztrofálissá vált.
A mozisok, akik Port szerint az európai gyakorlattal ellentétben a filmes hierarchia alján foglalnak helyet, a pécsi konferenciát figyelemfelkeltésnek szánták; szeretnék, ha munkájukat mind a szakmabeliek, mind pedig a kormányzat jobban elismerné és megbecsülné. Hiszen azt a helyet, ahol a film a közönséggel találkozik, már több mint egy évszázada mozinak hívják.
