Claude Miller filmrendező, az Europa Cinemas elnöke

  • Szentgyörgyi Rita
  • 2005.12.01 00:00

Film

Az Európai Bizottság médiaprogramja keretében 1992-ben alapított Europa Cinemas az első, a nemzetközi moziüzemeltető szektorban működő, európai filmek támogatására létrehozott hálózat.

Az Európai Bizottság médiaprogramja keretében 1992-ben alapított Europa Cinemas az első, a nemzetközi moziüzemeltető szektorban működő, európai filmek támogatására létrehozott hálózat. Immár 59 országban, 375 városban, 664 moziban, 1552 vetítővásznon támogatja az európai filmművészet alkotásainak a bemutatását. November 17. és 20. között több mint 300 európai mozis részvételével zajlott Budapesten a szervezet 10., éves nemzetközi konferenciája. Három éve alapított - a legjobb európai filmprogramért járó - díjukat az idén Port Ferenc kapta a Budapest Film üzemeltetésében működő Művész, Szindbád és Puskin mozi filmkínálatának elismeréseként. Az Europa Cinemas elnökét, Claude Miller filmrendezőt ('rizetbevétel, Betty Fisher és más történetek, A kis Lili), a Truffaut-filmek producerét a hálózat és a budapesti konferencia formai és tartalmi kérdéseivel kerestük meg. Ám mielőtt "felöltötte volna" hivatalos arcát, szükségét érezte egy tiszteletkörnek.

*

Claude Miller: A 60-as, 70-es évek magyar újhulláma rám is nagy hatással volt. Jancsó Miklós, Kósa Ferenc, Szabó István, Mészáros Márta. Manapság is feltűnnek jelentős magyar filmek fesztiválokon. Legutóbb Angers-ban fedeztem fel magamnak a Dealert. Sajnálatos tény, hogy a mai magyar filmekre kevés forgalmazó, filmgazda figyel fel és válogatja be őket a francia mozik műsorába.

Magyar Narancs: Mennyiben járulhat hozzá az Europa Cinemas e hiány pótlásához?

CM: Vajmi kevéssé, ugyanis nem erre szól a "jogosítványunk". A programok kialakításában az üzemeltetők szabad kezet kapnak. Az Europa Cinemas vezetősége csupán az európai, s nem a nemzeti filmek bemutatására bátoríthatja a hálózat tagjait.

MN: Milyen egy filmes alkotónak egy moziüzemeltető hálózat elnöki posztja?

CM: Határozottan javítja az erkölcseimet. Örömmel tartozom egy olyan szervezethez, amelyik alternatívát kínál Hollywooddal szemben. Tizenöt évvel ezelőtt éppen Koppenhágában mutatták be az egyik filmemet. A városban döbbenettel tapasztaltam, hogy egyetlen dán film sincs a mozik műsorán. Ez a helyzet tarthatatlan - gondoltam. Nemsokára Claud-Eric Poiroux felajánlotta az Europa Cinemas vezetését. Reméltem, így végre sikerül hangot adni a lázadásomnak.

MN: Valami ellen, s nem valaminek az érdekében elnökli a szervezetet?

CM: Adott keretben, adott játékszabályok szerint működünk, az Európai Bizottság égisze alatt. Szerepünk az európai filmek terjesztésének, nagyobb arányú jelenlétének a támogatása. Évről évre nő az üzemeltetői hálózatunk, s vele együtt az elvárások is a költségvetés növelésére. Fő célkitűzésünk a lehető legmagasabb szinten ellátni az európai filmek promócióját, kommunikációs marketingtevékenységét, az európai alkotások arányának a növelését a fast food mozival szemben. A támogatás elnyeréséhez legalább 40-50 százalékban kell hogy szerepeljenek európai és ezen belül húsz százalékban nem hazai gyártású európai filmek a hálózathoz tartozó filmszínházak műsorán. Alapvetően fontos egy ilyen szervezet létezése, terjeszkedése manapság, amikor a nemzetközi filmpiacot a hollywoodi ipar hálózza be.

MN: A francia filmesek többsége kivont karddal támad Hollywoodra, mindeközben jó néhányuk "lepaktált" vele.

CM: Elenyésző arányban. Luc Besson és Jean-Pierre Jeunet számít Hollywoodban befutott rendezőnek. Én erre azt mondom, kinek-kinek ízlése, habitusa szerint... Tökéletesen érthető, ha egy rendező a tiszta szórakoztatás vagy a látványmozi igényével ott keres magának finanszírozást, ahol lehetősége nyílik erre. A filmkészítés éppúgy versenyképesség kérdése, mint művészi kvalitásé. A probléma ott kezdődik, amikor az én szabadságom a másik szabadságába ütközik. Élni és élni hagyni - ez az élet minden területére vonatkozik.

MN: Milyen kérdésekről szólt a budapesti konferencia?

CM: Az elsődleges témát a digitális mozi térhódítására való felkészülés szolgáltatta. Olyan ez, mint egy versenyautó, amelyik őrült sebességgel száguld, és résen kell lenni, nehogy elgázoljon. Végső soron jobb, ha beszállsz abba a kocsiba.

MN: Mit ért beszálláson?

CM: Ha közeleg a veszély, akkor van esélyed a túlélésre, ha tudatosan készülsz rá. Éppen ezért fontos, hogy a politika a tudatára ébredjen a mozihálózat-fejlesztés fontosságának, ami nemcsak pénz, technikai felkészülés, hanem mentalitásbeli áthangolódás kérdése is. Kockázat, de kockázat nélkül nincs jövő. Budapesten kiderült, hogy a moziüzemeltetők sokat várnak tőlünk. Mi egyelőre csak megkongattuk a vészharangot. A másik fő tematikát a promóció szolgáltatta, a filmek eljuttatása a közönséghez, ami egyre nagyobb erőfeszítéseket igényel.

MN: Leginkább szlogenek szintjén jut el a közönséghez a kulturális különbözőségek kérdése. Min múlik, hogy az elméletet kövesse a gyakorlat?

CM: "vatosan kell bánni a jelszavakkal. Néhány hónapja igennel szavaztak az UNESCOban az európai országok a kulturális diverzitásra. Időnként felteszik a kérdést hivatalos filmes körökben, mitől van az, hogy mintegy 80 százalék az amerikai filmek aránya. De a kérdés kérdés marad, amíg nincs rá törvény. A koreai mozikban tíz éve még 95 százalékban amerikai filmeket forgalmaztak. Ma már létezik viszont egy 50 százalékos kvóta, aminek köszönhetően a koreai mozi a legnézettebb Japánban és Kínában, ráadásul számos koreai rendező vált az egész világon ismertté. Úgyhogy szlogenek helyett leginkább politikai döntés kérdése az elmélet gyakorlattá tétele - nekünk, európai filmeseknek is.

Neked ajánljuk