Marketingből jeles: a címben elhelyezett utcanév egy sokak által becsben tartott szörnyfilmmel teremt azonnali kapcsolatot, szóval a kérdés máris adott: lesz szörny vagy nem lesz szörny? A 2008-as Cloverfieldben volt szörny, a Cloverfield Lane 10.-ben viszont John Goodman van. Minőségi csere, mert Goodman mégiscsak egy színészkirály, közöttük is az egyik legnagyobb, aki reptében is eljátssza a telefonkönyvet, de nem ragoznánk tovább, aki király, az király és ő az. Az egész filmet ő tölti ki, meg a nagy kérdés: mi van, ha a falu bolondjának, aki a kert végében bunkert épít, mert azt hajtogatja, hogy jön a világ vége, egyszer csak igaza lesz, és tényleg jön a világ vége, mondjuk egy kiadós alieninvázió formájában? És mi van, ha a bunkerépítés csak az egyik őrülete emberünknek; mi van, ha a szándékai nem pusztán emberbarátiak? Goodman feladata, hogy folyamatos találgatásra késztesse a közönséget és azt a két fiatalt, akik vannak olyan szerencsések vagy épp szerencsétlenek, hogy egy bunkerfedél alá kerültek vele. A goodmanológusok örömmel nyugtázhatják, hogy e remek színész végre valahára tehetségéhez méltó, kiadós szerepet kapott és nem valami minőségjavító beugrást, ami arra kell csak, hogy a sztárok játékát felhozza. A bunkerhangulat és a házigazda mögöttes szándékai körüli állandó dilemmázás remekül áll Goodman alakításának; a film is addig tud a műfaji nagyátlag felett maradni, amíg a bunkerbe zárt hármas csiki-csukijára és nem a „lesz szörny vagy nem lesz szörny” hamleti kérdésre koncentrál.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
