Animációs film

Coco

  • - kg -
  • 2017. december 30.

Film

Az ősi azték mondás szerint a halottak is meghalnak egyszer. Ezt és a „halottakról jót vagy semmit” alapul véve a Pixar valami igazán jóval rukkolt elő: egy halottakkal benépesített mesével, mely még azt is feledteti, hogy a vállalat atyja, John Lasseter épp a minap jelentette be, hogy hosszabb szabadságot vesz ki (mint kiderült, túlságosan is szerette ölelgetni a Pixar női alkalmazottait). Mr. Lasseter ölelő karjaitól szerencsére távol, valahol Mexikóban él egy a hamut is mamunak mondó ősöreg asszonyság; ő Coco, aki kábé kétszer annyi idős, mint Fredricksen bácsi a Fel!-ből. Nos, ez a film nem Cocóról szól. Hanem zeneszerető dédunokájáról, aki pechjére egy cipőszerető famíliába született bele megannyi életvidám, mexikói suszter közé, akiket csak egyvalami hoz ki a sodrukból: az az átkozott zene! Történt ugyanis, hogy egyik ősük, akit Coco kislányként papának szólított, bizony gitárral a kézben elkóborolt otthonról, hogy a család helyett a zenészéletet válassza. A gitárbűvölő dédunokának egészen a halottak birodalmáig kell mennie, a mexikói halottak napján hol máshol is lelhetne happy endre, mint egy rakás csontkollekció között. És itt, e színpompás túlvilágon gurultak csak el igazán az animátorok gyógyszerei: a világ egyik legjobb állása lehet másvilágrajzolónak lenni a Pixarnál. Minden szín és árnyalat megengedett, még az is, hogy Powell és Pressburger (végre egy magyar!) híres filmjének mennyországba vezető lépcsősorát is bekopizzák. És arról még nem is szóltunk, hogy a Pixar 19. filmje valójában a halottjainkra való emlékezésről szól. Olé!

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.