Animációs film

Coco

  • - kg -
  • 2017. december 30.

Film

Az ősi azték mondás szerint a halottak is meghalnak egyszer. Ezt és a „halottakról jót vagy semmit” alapul véve a Pixar valami igazán jóval rukkolt elő: egy halottakkal benépesített mesével, mely még azt is feledteti, hogy a vállalat atyja, John Lasseter épp a minap jelentette be, hogy hosszabb szabadságot vesz ki (mint kiderült, túlságosan is szerette ölelgetni a Pixar női alkalmazottait). Mr. Lasseter ölelő karjaitól szerencsére távol, valahol Mexikóban él egy a hamut is mamunak mondó ősöreg asszonyság; ő Coco, aki kábé kétszer annyi idős, mint Fredricksen bácsi a Fel!-ből. Nos, ez a film nem Cocóról szól. Hanem zeneszerető dédunokájáról, aki pechjére egy cipőszerető famíliába született bele megannyi életvidám, mexikói suszter közé, akiket csak egyvalami hoz ki a sodrukból: az az átkozott zene! Történt ugyanis, hogy egyik ősük, akit Coco kislányként papának szólított, bizony gitárral a kézben elkóborolt otthonról, hogy a család helyett a zenészéletet válassza. A gitárbűvölő dédunokának egészen a halottak birodalmáig kell mennie, a mexikói halottak napján hol máshol is lelhetne happy endre, mint egy rakás csontkollekció között. És itt, e színpompás túlvilágon gurultak csak el igazán az animátorok gyógyszerei: a világ egyik legjobb állása lehet másvilágrajzolónak lenni a Pixarnál. Minden szín és árnyalat megengedett, még az is, hogy Powell és Pressburger (végre egy magyar!) híres filmjének mennyországba vezető lépcsősorát is bekopizzák. És arról még nem is szóltunk, hogy a Pixar 19. filmje valójában a halottjainkra való emlékezésről szól. Olé!

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”