Film

Anyám mozija

  • 2017. december 30.

Film

Nanni Moretti filmjeit nehéz néznie annak, akit a világból más is érdekel, mint Nanni Moretti. Legutóbb egy pápaválasztás kapcsán vette át finoman a főszereplést a szentatyának megszavazott, ám hivatalára magát alkalmatlannak érző bíborost alakító Michel Piccolitól: egy ateista pszichiáter mellékszerepében röplabdáztatta a megszökött egyházfő távollétében a sok méltatlankodó kardinálist. Most megkettőzi magát: részben egy filmrendező alteregóra, aki osztályharcos filmje viszontagságos forgatása közepette a rendezés hiábavalóságáról elmélkedik (szerencsére nem Federicónak hívják, mint a Nyolc és fél szerzőjét, vagy Guidónak, mint ugyanezen film hősét, mert nő szegény), részben pedig saját alteregójának felelősségteljesebb, józanabb testvérét alakítja önarcúlag. Hiába, Moretti kedvenc témája Moretti, s így duplán reflektálgathatja végig az amúgy elvileg a saját anyja (mármint a valóságos Moretti anyjának) haldoklását témájául vevő filmet. Amely – személyes érintettség ide, filozofikus megközelítés oda – egy szétkent, defókuszált eseménygubanc, fölvett és elejtett, egymást inkább gyengítő szálak, egymással valóságos viszonyba kerülni nem képes szereplők, továbbá emlék- és álomképek halmaza, enervált kliséparádé. Kínos, hogy legkevésbé épp a mama alakja rajzolódik ki. Tudjuk, hiszen elmondják, hogy milyen kiváló személyiség és mennyire lehet őt szeretni, de figurája kétdimenziós marad, haldoklása magánügy: nem egy elveszőben lévő világ lassú kihunyása, hanem hivatkozási alap a szereplők (az összes Moretti) felszínes önvizsgálatához.

Forgalmazza a Cinenuovo

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”