Film

Visszapillantó tükör

Antal Nimród: A Viszkis

  • - legát -
  • 2017. december 30.

Film

Ambrus Attila története zavarba ejtő.

Az erdélyi származás, a rablások előtt bekapott whisky, a jéghoki, a már-már erőszakmentes akciók, a letartóztatás utáni bravúros szökés, a 12 év börtön után meg a fazekaskodás olyan olcsó panelek, amelyeket komoly krimiszerző pirulva mert volna papírra vetni. De jobban belegondolva, az egész kilencvenes évtizedre pirulva emlékezhetünk vissza: Ambrus Attila abban a korban lehetett Rózsa Sándor, amikor a Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás volt az ingerküszöb, amikor Tasnádi Péter vagy éppenséggel Stadler József fantasztikus karrierje előtt borult le a bulvármédia, amikor Hegedűs Bello volt a gasztropápa.

Antal Nimród rendező lapunknak arról beszélt a múlt héten, hogy új filmje, A Viszkis „egy full kosztümös film”, hogy „ruhákban, autókban, épületekben, viselkedési stílusban” igyekeztek mindent visszaidézni, és ezzel mintha arra utalt volna, hogy nem is a hihetetlen történet izgatta, hanem az a korszak, amelyben ilyesmi megtörténhetett. A húsz évvel ezelőtti Magyarország.

Nos, ha valaki hiteles képet szeretne arról, hogyan is nézett ki ez a bizonyos „kilencvenes évek”, akkor A Viszkisben nem fog csalódni. Hujber Balázs látványtervező remekül hozta vissza a korszak jellegzetességeit, ráadásul úgy, hogy nem kell bosszankodnunk az általában szokásos erőltetett retrózás miatt sem: Lada rendőrautó csak egyszer suhan át a képen, a rózsaszín, feltűrt ujjú öltöny nem népviselet. Túlzottnak legfeljebb a tévés idézetek tűnnek: Juszt László simán belefér, a Szomszédok felesleges. Ahhoz, hogy minden ilyen flottul működjön, minden bizonnyal Antal Nimród hollywoodi múltja is hozzájárult; a hazai átlaggal szemben neki eszébe sem jutott utalásokkal megúszni a dolgot: nemcsak tökéletes kulisszát teremtett, de használni is tudja, hogy mást ne mondjunk, egy olyan akciójelenetet is komolyan lehet venni, amikor a postás üldözi a Viszkist egy MZ-vel a Boráros téri aluljáróban.

De Antal a sztorival nem tudott mit kezdeni. Mintha kötelességének érezte volna, hogy az újszülöttek is megismerjék Ambrus Attila történetének minden apró elemét, és ugyan bőséggel vannak a filmhez kitalált jelenetek is, ez a történet egy merő közhelyparádé. Kimondottan jó választás volt Szalay Bence a címszerepre, de így még csak jobban sajnálhatjuk, hogy az ifjú tehetség többnyire plakátfiú, nem hús-vér ember, és a puszta tényközléseken kívül nem tudunk meg róla semmit. Ugyanez a Viszkis barátnőjét alakító Móga Piroskáról is elmondható, annyi különbséggel, hogy ő még Szalaynál is díszletszerűbb. Jellemző, hogy velük szemben Schneider Zoltán tulajdonképpen jutalomjátékos lehet (kitalált) nyomozóként, miként Gazsó György is hokiedzőként. Minden bizonnyal azért, mert az ő szerepüket nem „az élet” írta.

Antal Nimród eredetileg há­rom­órásra tervezte A Viszkist, de a 126 perc is soknak tűnik, fél óra simán kimaradhatott volna. Ettől függetlenül abban nem lehet vita, hogy az idei magyar közönségfilmek között A Viszkis messze a legigényesebb és legprofibb darab. De szórakoztatáson kívül semmi mást ne várjunk tőle.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.