Film

Csapda

  • 2013. április 7.

Film

Naiv kamaszok azzal szórakoznak, hogy felpróbálják a menő drogdíler filmekből elirigyelt szerepét. Iszonyú cool lenne a balhé, ha nem jönne a rendőrség öt másodpercen belül, hogy aztán valami felháborítóan kretén törvényre hivatkozva benn is tartsák kicsikét a film főhősének fiát. Úgy 10 vagy esetleg 30 évre. Hacsak nem ad fel valakit. De ugyan kit tudna feladni egy beijedt 18 éves? Tán egy másik beijedt 18 évest.

Ekkor lép a képbe a papa, aki alkut köt az újraválasztása miatt látványos eredményekre hajtó államügyésznővel. Hogy majd ő, a talpig átlagpolgár szállít egy igazi dílert a fia szabadságáért cserébe. Tovább nem mesélem: a papa bevállalós, a kizárólag lúzerek kriminalizálására és a statisztikák javítására alkalmas hülye törvényt képviselő ügyész szívtelen és aljas, a drogrendőrnek viszont többet ér a becsülete, mint a szakmai siker. Hősünk úgy jut el a mexikói drogkartell vezetőjéig, hogy közben (a bevett szokástól eltérően) nem gurul el a feje több száz kilométerre feldarabolt testétől. Végül felirat tájékoztatja a nézőt, hogy a tárgyalt paragrafus súlyosabban szankcionálja a törvény bevezetőben ábrázolthoz hasonló áthágását, mint pl. a szándékos emberölést vagy a nemi erőszakot.

A szakszerűen kivitelezett és hiteles szituációkból építkező, amúgy megtörtént eseményeken alapuló akciófilm egyetlen komolyabb hendikepje a főszereplő, Dwayne Johnson, aki színészi eszközök híján nem tudja hozni a szükség esetén nagy tettekre is képes hétköznapi ember csekély mértékben eredeti, ilyen jellegű filmekben mégis működőképes figuráját.

A Big Bang Media bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.