Animációs film

Cycle

  • Békés Bálint
  • 2013. április 7.

Film

Szkafanderes-fémsisakos pasas ébred egy panelház tetején, majd egy semmiből előbukkanó maszkos idegennel elegyedik társalgásba arról, hol is vannak ők voltaképp, s mik a szabadulás lehetséges útjai. Nos, e kérdések Sóstai Zoltán filmjének mind a 78 perce során elkísérik a nézőt, ám válaszok nem érkeznek - nem véletlenül.

A Cycle egy önerőből elkészített animációs sci-fi, ráadásul annak szerzői, filozofikus vonulatából. Néhány éve valami hasonlóval próbálkozott (igaz, élő szereplőkkel) Pater Sparrow 1 című első filmjében. Ám az 1 szerény, de mégis jelen lévő cselekményével szemben a Cycle lényegében teljesen kiradírozza az eseményeket, hogy az alaphelyzet felvázolása után a szánkba adhassa a kvantumfizikai előismereteket megkívánó filozófiát. Hősünk, elindulván a tetőről, kihalt negyedekben, erdőkben és egy megkapó technóbuliban igyekszik egérutat nyerni a mindent ellepő gyilkos köd elől. A szemfájdító kézikamerával követett loholásban időnként összeakad Sóstai rezonőrével, a nála is titokzatosabb maszkos emberrel, aki kedvvel mesél kvantumszámítógépről, ugráspontról, csodabarlangról, menekülésről és egy még rejtélyesebb gonosz öregemberről, akinek talán a káosz köszönhető. A Stalker Zónáját a nyolcvanas évek PC-játékainak külalakjába burkoló szerző duzzad a mondanivalótól, ám képtelen fogyasztható formába rendezni, így pedig delejező muzsikával megtámogatott ambiciózus mozija fullasztó önismétlésbe és unalomba fullad, amin még Szabó Győző rekedtesen laza szinkronhangja sem tud sokat dobni.

Forgalmazza a Focus-Fox

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."