Film

Ígéret földje

Film

Gus van Sant csináljon bármit is, az Otthonom, Idahónak, a Good Will Huntingnak, de akár még a Drugstore cowboynak is biztosan mindig lesznek értői, rajongói. Még akkor is, ha most az Ígéret földje csupán egy vékonyka tanmese a gonosz ügynök bácsiról, aki jóvá válik, amint rájön, hogy a pénz helyett sokkal többet ér a családi hagyaték és a környezetvédelem.

A galád földgázkitermelő multi két rafkós ügynöke (Matt Damon és Frances McDormand) pár hétre leruccan vidékre, hogy földeket vegyen a válságban eladósodott kockás inges farmerektől: a béke és a szeretet helyett felajánlva nekik a mindent jelentő Mammont. Nagy vívódás ígérkezik tehát, főleg miután az öreg tanár és a lelkes-pofátlan aktivista összefog, hogy kiálljon a vidéki értékekért. A meghódítandó nő természetesen környezetismeretet tanít a helyi gyerkőcöknek, így aztán hősünk a látszat ellenére is igyekszik bizonygatni, hogy ő voltaképpen egész jó fiú, sőt a hitelesség kedvéért merengő utalásokat is tesz farmergyerekkorára. Ha mégsem hinnénk neki, végül megvilágosodik és bebizonyítja, hogy felette áll az egész kapzsi bagázsnak. Győz a jó meg a közhelyrengeteg, amelyet a film legalább úgy ismételget, mint az a bizonyos Psycho-remake. De mit is reméltünk? A Fedezd fel, Forester után igazán nincs okunk meglepődni, ha a maestro valamelyik alkotása valahol "a vasalás mellett nézhető tévéfilmek" kategóriájában landol, ami nem lenne nagy baj, a megfelelő szórakoztatási hányadossal számolva. De Matt Damonnak biztosan nem kéne ennyire erőltetnie a forgatókönyvírást.

Forgalmazza a Bing Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.