Film

Ígéret földje

Film

Gus van Sant csináljon bármit is, az Otthonom, Idahónak, a Good Will Huntingnak, de akár még a Drugstore cowboynak is biztosan mindig lesznek értői, rajongói. Még akkor is, ha most az Ígéret földje csupán egy vékonyka tanmese a gonosz ügynök bácsiról, aki jóvá válik, amint rájön, hogy a pénz helyett sokkal többet ér a családi hagyaték és a környezetvédelem.

A galád földgázkitermelő multi két rafkós ügynöke (Matt Damon és Frances McDormand) pár hétre leruccan vidékre, hogy földeket vegyen a válságban eladósodott kockás inges farmerektől: a béke és a szeretet helyett felajánlva nekik a mindent jelentő Mammont. Nagy vívódás ígérkezik tehát, főleg miután az öreg tanár és a lelkes-pofátlan aktivista összefog, hogy kiálljon a vidéki értékekért. A meghódítandó nő természetesen környezetismeretet tanít a helyi gyerkőcöknek, így aztán hősünk a látszat ellenére is igyekszik bizonygatni, hogy ő voltaképpen egész jó fiú, sőt a hitelesség kedvéért merengő utalásokat is tesz farmergyerekkorára. Ha mégsem hinnénk neki, végül megvilágosodik és bebizonyítja, hogy felette áll az egész kapzsi bagázsnak. Győz a jó meg a közhelyrengeteg, amelyet a film legalább úgy ismételget, mint az a bizonyos Psycho-remake. De mit is reméltünk? A Fedezd fel, Forester után igazán nincs okunk meglepődni, ha a maestro valamelyik alkotása valahol "a vasalás mellett nézhető tévéfilmek" kategóriájában landol, ami nem lenne nagy baj, a megfelelő szórakoztatási hányadossal számolva. De Matt Damonnak biztosan nem kéne ennyire erőltetnie a forgatókönyvírást.

Forgalmazza a Bing Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.