tévésmaci

Delfin, delfin, jelentkezz!

  • tévésmaci
  • 2013. szeptember 1.

Film

Amikor Sztupa és Troché befejezték a semmittevést a közeli világvárosban nyitott irodájukban, és épp lepihenni készültek, lélekszakadva tépte fel az ajtót hű titkárnőjük, Jancsi. Jaj, ne! Százszor elmondtuk már, hogy a hölgyet Romonade-nak hívják, de olyan név nincs Sztupa szerint, ezért megkérdezte, hogy otthon, a szülei hogyan szólították a kolleginát, s ő erre kibökte, mert félig magyar volt, hogy Juliskának, nos, azóta, tehát régóta hívja Sztupa és Troché, de néha merészebb hangulatában "mafa is Jancsinak. No, éppenséggel "mafáról is van itt szó, mert Jancsi azzal rontott be, hogy jön, jön "mafa, és nagyon izgatott! De ahogy ezt kibökte Jancsi, menten ki is ment a fejéből "mafa, annyira megrökönyödött Sztupa és Troché láttán; azok ugyanis kisebbek lettek. Nem sokkal, de határozottan. Nem lettek törpék vagy liliputiak, bolhák még kevésbé, de kétségkívül összementek jó 20-30 centiméternyit. S ami még meglepőbb volt: nem lötyögött rajtuk a ruha, noha fél órája még, amikor a kávét vitte be Jancsi, teljesen normális magasságúak voltak, Sztupa úgy 179 cm, Troché inkább 182, de ugyanazt a göncöt viselték, s akkor is pont jó volt. Troché vékony kék-fehér csíkozású overallt kigombolt hawaii inggel, Sztupa meg valami rettenetes sötétkék lüszter öltönyt, mint egy felkapaszkodni vágyó szeszcsempész valami bukott B-filmben. Ott feszítettek másfél méteresen, mintha mi sem történt volna. Jancsi állt, mint akit villám csapott, Troché rá is szólt, hogy mondja már, miért is ideges "mafa, pláne miért akar feljönni, de választ nem kapott, csak a döbbent tekintetet, ami még ostobábbra váltott a következő pillanatban, amikor beesett szinte ajtóstul "mafa. Merthogy az meg magasabb, nagyobb volt, mint szokott, nőtt úgy 20-30 centimétert egész biztosan, bár őt utoljára a múlt hónapban látták, veszekedett lenn a türkmén pékkisasszonnyal. Azonnal ruhát kell cserélnünk - tódította -, nyomomban a KGB! S még azt is hozzátette, hogy "Ennek fele sem tréfa!". Sztupa kissé vonakodva bár, de kibújt a zakójából. Önök is vetkőzzenek, jöhet a házikabát és a tévé!

Szombaton (3-án) ebédre az m1 lezúzza valamely mozoid kiszerelését kedvenc sorozatának, Doc Martin olajra lép címmel. A Dunán fél hétkor a szocialista filmipar egyik vitathatatlan ékköve, a Dollárpapa Darvas Iván és Rajz János kunsztjaival. Nem sokkal utána, negyed tízkor egy franszia Verne-adaptáció a hetvenes évekből: A rejtelmes sziget. Nemo kapitányt - mint abban az évben (1973) egy tévésorozatban is - Omar Sharif adja. S hogy ne legyen vége soha a retrónak, az RTL II nyolckor levetíti Milos Forman Száll a kakukk fészkére c. híres indiános filmjét.

Vasárnap del Toro Guillermo A Faun labirintusa című mozgóképes haláltusája megy éjjel az egyesen, de érdekel az egyáltalán valakit?

Hétfőn már más a világ, kedvencünk, a Film+ este hétkor elindítja zsandármáriás hetét, logikusan A Saint Tropez-i csendőrrel, vagyis az eredendő bűnnel, vagyis a hülyeség Magna Chartájával. Ott leszünk az ekrán előtt, és csapkodjuk egymás térdét, mint már annyiszor az életben. Ha önöknek nincsen olyan turistafotójuk, amin kedves szeretteikkel vagy önmagukban pózolnak a Saint Tropez-i csendőrőrs előtt, nos, akkor önök még nem is éltek, fogjanak hát hozzá. Előtte 17.40-től lehetett az HBO-n nézni egy tavalyelőtti, tehát viszonylag friss - német! - Tom Sawyert, ami azért majdnem olyan, mint a szovjet western. Ellenben este nyolctól a Story4 előszedi az eredeti, háromrészes Murdoch nyomozó rejtélyeit, nem azt a vackot, amit egy másik stáb csinált ezer évadban utána, hanem az igazit. Mondjuk ez sem sokkal jobb, de azért mégis sokkal. Este 10-től a Film Mánián Nyócker 8D.

Kedden mondjuk ki együtt, jó hangosan: A csendőr New Yorkban. Film+, hét óra, de ezt már említettem, holnap is akkor lesz. Az ilyen - hogy is mondjuk, kevésbé szofisztikált - mulatságok ellenségei negyed tíztől megnézhetik a Dunán a Cuki hagyatékát.

Szerdán mit csinál a csendőrünk? Nősül! Claude Gensac ismerős? Nem? Kár. Tévézni is káros.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.