Film

Vizsga két személyre

Film

Paul Weitz filmjével az a baj, hogy túl sok pozitívum van benne ahhoz, hogy utáljuk, viszont mégsem elegendő ahhoz, hogy szeretni tudjuk.

Pedig a szokatlan témaválasztás épp lehetőséget adhatna valami különlegesre. Portia a Princeton felvételi biztosa, akit egy nap egy speciális oktatási módszerekkel dolgozó gimnázium tanára keres fel, hogy figyelmébe ajánljon egy feltűnően tehetséges tanulót. A csavar az, hogy a fiú talán a nő régen örökbeadott gyermeke...

A film első fél órája ma is (különösképp Magyarországon) releváns kérdéseket vet fel az egyetemi felvételi procedúrával, az elitképzéssel kapcsolatban. Humorosan vázolja a felvételi menetének hiányosságait, a speciális elbírálási rendszer buktatóit, illetve ezek társadalmi mobilitásra gyakorolt hatását. Könnyed, fogyasztható stílusban kritizálja a belterjes egyetemi elitet, a túlzásba vitt politikai korrektséget, ami mögül sokszor hiányzik a valódi szociális érzékenység. Még a különböző nevelési modellek, alternatív oktatási módszerek kivesézésére is jut idő. S a színészek is kitesznek magukért: Tina Fey Portia szerepében gyakorlatilag a 30 Rock Liz Lemonját hozza, itt is remekül alakítja a szorgalmas, fanyar humorú, öntudatos control freaket. Paul Rudd szimpatikus, mint mindig, Lily Tomlin pedig lubickol a feminista anyatigris szerepében. Mindez akár csodálatos is lehetne, ha a film nem csak a felszínt kapirgálná. Végül a kezdetben kellemesen fanyar humor is vad giccsbe hajlik, s csupán lapos életigazságok ismételgetéséig jutunk. Mégis kár ezért a filmért.

Forgalmazza a JIL

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.