Pedig a szokatlan témaválasztás épp lehetőséget adhatna valami különlegesre. Portia a Princeton felvételi biztosa, akit egy nap egy speciális oktatási módszerekkel dolgozó gimnázium tanára keres fel, hogy figyelmébe ajánljon egy feltűnően tehetséges tanulót. A csavar az, hogy a fiú talán a nő régen örökbeadott gyermeke...
A film első fél órája ma is (különösképp Magyarországon) releváns kérdéseket vet fel az egyetemi felvételi procedúrával, az elitképzéssel kapcsolatban. Humorosan vázolja a felvételi menetének hiányosságait, a speciális elbírálási rendszer buktatóit, illetve ezek társadalmi mobilitásra gyakorolt hatását. Könnyed, fogyasztható stílusban kritizálja a belterjes egyetemi elitet, a túlzásba vitt politikai korrektséget, ami mögül sokszor hiányzik a valódi szociális érzékenység. Még a különböző nevelési modellek, alternatív oktatási módszerek kivesézésére is jut idő. S a színészek is kitesznek magukért: Tina Fey Portia szerepében gyakorlatilag a 30 Rock Liz Lemonját hozza, itt is remekül alakítja a szorgalmas, fanyar humorú, öntudatos control freaket. Paul Rudd szimpatikus, mint mindig, Lily Tomlin pedig lubickol a feminista anyatigris szerepében. Mindez akár csodálatos is lehetne, ha a film nem csak a felszínt kapirgálná. Végül a kezdetben kellemesen fanyar humor is vad giccsbe hajlik, s csupán lapos életigazságok ismételgetéséig jutunk. Mégis kár ezért a filmért.
Forgalmazza a JIL
