Dózsa György grillezve

  • Gera Márton
  • 2015. november 23.

Film

Megnéztük a Spektrum új sorozatát, és egyszerűen nincsenek rá szavak – csak az értetlenség, hogy ez a műsor miként kerülhetett képernyőre.

„A történelem olyan, mint egy házibuli: rettentően szórakoztató, de utólag senki sem tudja, mi is történt pontosan” – ezzel a szellemesnek szánt gondolattal nyit a Spektrum új ismeretterjesztő sorozata, és ekkor még a néző azt is hajlandó megbocsátani, hogy a történelmet éppenséggel egy házibulihoz hasonlítják. Később már minden jóindulat elvész – mert igen, a történelem szórakoztató, míg a Brutális történelem egyáltalán nem az. Persze, látni, hogy mit szerettek volna létrehozni: valami hasonlót, mint a méltán népszerű Állítólag…, csak éppen történelmi kérdéseket állítva a középpontba. Bár ez esetben semmiképpen sem úgy kellene indítani, hogy a műsorvezető azt ordítja a kamerába, hogy ők az unalmas történelemórák helyett készítenek műsort. Olyan műsort, amelynek semmi köze sincs a történelem valódi arcához, hiszen láthatólag a műsorvezető ismeretei sem terjednek túl a vonatkozó Wikipédia-szócikkeken.

false

Dózsa György kivégzését például grillezés segítségével akarják demonstrálni, ám az egésznek semmi értelme, hiszen újdonságot közben nem mondanak: nagy valószínűséggel egy általános iskolás is többet tud az 1514-es parasztháború végéről, mert ő legalább felkészült.

Itt viszont senki sem készült fel: a Brutális történelemnek nincs célja, ha csak azt nem tekintjük célnak, hogy a műsorvezető és segédei remekül szórakozhassanak, miközben a guillotine alá tesznek egy disznót. Valamiféle értelem egyedül a második rész elején tűnik fel, amikor egy bicikli segítségével érzékeltetik, hogy a harci szekerek közel sem olyanok, mint a Ben Hurban. Aztán rögtön vissza is áll az eredeti állapot: az öncélú ökörködés állapota.

false

Ha mást nem is, azt mindenképpen sikerülhet elérnie a sorozatnak, hogy sokakban ellenszenvet ébresszen a történelem iránt.

Vetítik szombatonként 16.00-tól a Spektrumon

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -

A kanadai performer-zenész-költő jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.