A Pappa Pia úgy kell a magyarnak, mint egy falat kenyér

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 21.

Film

Ahogy Fluimucil Ábel kérdezné: De miért?

Bár egyetlen pozitív kritika sem jelent meg róla, a nézőket mégis piszkosul érdekli a Csupó Gábor rendezte Pappa Pia, amely múlt kedden került a mozikba. A film egymilliárdból készült, és a rendező később azzal védekezett az Origónak adott interjújában, hogy ő eredetileg nem ilyen filmet akart, csak az Andy Vajna-féle Filmalap nem engedett, többek között a kétségkívül ostoba címhez is ők ragaszkodtak.

false

 

Fotó: Facebook/Pappa Pia

Az eddigi adatok szerint viszont a magyarok mennek a Pappa Piára: vasárnap estig 70 658 ember váltott rá jegyet, ám egyelőre ezzel sem tudta letaszítani a dobogó tetejéről a tavasszal bemutatott Kincsemet, amely már az első héten is jól teljesített (72 089 néző), jelenleg pedig 433 880-as nézőszámnál tart. De ami késik, nem múlik.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.