Nálunk nincs antimajomizmus, de igény az lenne rá. Azok az idők rég elmúltak, amikor az emberek még ennyivel akarták elütni majomellenességüket: azóta, hogy a majmok levetették rabigájukat, és kimagaslóan értelmes vezérük, Caesar vezetésével fellázadtak, a majom legjobb barátja a majom, az emberé az ember – átjárás nincs, a kutyákról ebben a sorozatban nem esik szó. Az, hogy az utóbbi évek legemberségesebb és legnagyszerűbb hollywoodi hősét egy majom alakjában sikerült megteremteni, az irónia szép példája, de Caesarban, a majmok vezérében nincs semmi ironikus. Hiába tettek mellé kötelező komikusi oldalmotorosként egy ügyefogyott almajmot, Caesar, vagyis az Andy Serkis mimikájával és mozgásával előállított digitális trükk úgy tud nézni, hogy nincs az a hús-vér színész, aki drámaibban csinálná. Ez a csodálatos majom úgy ragyog ki a hollywoodi mezőnyből, hogy a szakmabeli nem majmok akár le is húzhatnák a rolót. Az emberanya szülte színészeknek az sem jó hír, hogy Caesar egy egészen megrázó hőstörténetben hol John Wayne-ként, hol Steve McQueenként, hol szőrös megváltóként vezeti népét egy szebb jövő felé, a tökéletesen megmunkált hősalakhoz tehát méltó elbeszélést sikerült találni. Caesarhoz képest Woody Harrelson is igyekvő elsőbálozónak tűnik csupán, pedig igazán hálás szerepben láthatjuk: az Apokalipszis most Brandóját kell hoznia némileg soványabb kiadásban. De hiába a profin előadott katonás őrület, a show és az együttérzés minden pillanatban a majmoké. Most már jöhetnek a kutyák is, ideje, hogy Lassie is hazatérjen.
Forgalmazza az InterCom
