Film

Lech Majewski Pieter Bruegel Út a Kálváriára című híres festményét akasztja le a bécsi Kunsthistorisches Museum faláról, és teszi le a filmnéző elé. Pontosabban a filmnézőt fogja meg, és teszi bele a flamand tájba, és mond mellé néhány formás mondatot.

Csehov-, Racine-, Schnitzler-, Harold Pinter-darabokat visz sikerre a Broadway-n, Londonban vagy Párizsban, de igazán híressé persze a mozi tette: olyan rendezőkkel dolgozott, mint Roman Polanski, Sydney Pollack, Anthony Minghella vagy éppenséggel Robert Altman. Jelenleg épp Robert Pattinson szédíti a pesti vásznakon a Bel Ami c. örökzöld slágerben.

Amikor Sztupa és Troché a régi ízeket keresték, nem találtak semmit. Pedig majd' lejárták a lábukat, benéztek az összes zugolyba és kihúztak minden fiókot. Bebámultak még a lefüggönyözött ablakokon is, hát még oda, ahonnan valami fény szűrődött.

Ridley Scott már 33 évvel ezelőtt megmutatta, hogy nem egyedül csücsülünk az evolúció csúcsán - most sem tesz másként, de az új versenyző már nem egyszerűen ellenség és rivális, hanem maga a művéből kiábrándult teremtő.

Meglehetősen komplikált, költséges, a célközönség előtt ismeretlen, a szabályszegőket szigorúan büntető – nagyjából így lehet összegezni az új korhatár-besorolási rendszert, ami a forgalmazók és a mozik mellett a sajtótermékeket is komoly kihívások elé állítja.

Franciaország legexportképesebb színésze magánemberként lovakat nevel, olajbogyót szüretel, s a provence-i borok barátja. Mától Daniel Cohen Én, a séf című filmjében szerepel a pesti mozikban.

Mint sokan őelőtte, Álex de la Iglesia is felismerte, hogy a bohócok, amennyiben nem az alkalmi tréfacsinálókra, hanem a cirkuszok fehérre meszelt dolgozóira gondolunk, a megszokottól kicsit is eltérő fénytörésben kifejezetten ijesztő lénynek festenek.

Amikor Sztupa és Troché a kulturális szférában nyomultak, az szerencsére nem tartott sokáig. Hogy kinek a szerencséjére nem, arra sok jelentkező akadhat, szám szerint három: Sztupa, Troché és a kulturális szféra.