Például azt, hogy "Semmi sem fog történni". És valóban: nem sok minden történik: kihozzák a lovat, eszik a tojást, forog a malomkerék, és nagy a köd. De van itt egy fontos dolog: mindezt gyönyörűen sikerült ábrázolni. Majewski ugyanis félretette azt az elvet, hogy egy festményről szóló filmnek kosztümös romantikus regényt kell kerekítenie az alkotóról és az ihletőjéről. Ő másképp akar közel kerülni a képhez: maga is fest. A beállítások, a fények élővé teszik Bruegel alkotásait, gyönyörűen kidolgozott képi szimbólumok vezetik a nézőt, aki ámulhat és találgathat, hány híres képet ismer fel a hosszú, kitartott snittekben. Ha valahogy, hát így lehet a festményt filmes narratívába emelni; nem műfaji határátlépéssel, hanem a határ elmosásával. Kis szépséghibája e tömény szépségnek, hogy Majewski nem érte be ennyivel: feltétlenül szükségesnek érezte, hogy a képnek nemcsak mozognia, de beszélnie is kell - ami pedig teljesen fölösleges, hiszen a körülbelül tízmondatnyi szövegkönyv didaktikus képelemzés, a festő audiokommentárja, aki elmagyarázza az ideáltipikus laikusnak, jelen esetben a mecénásnak, hogy mit is akart megmutatni. Így voltaképpen egy szépségesen és profin kivitelezett, ám gimnazistáknak szóló digitális művészettörténeti tananyagot kaptunk.
Forgalmazza az Anjou Lafayette
