Film

Radioaktív faék

Ideglelés Csernobilban

  • Békés Bálint
  • 2012. július 10.

Film

Eli Roth 2005-ös Motel című művében Pozsony peremkerületét jelölte ki az óvilágban túrázó huszonéves hősei végállomásául. A forró kelet-európai lányokra áhítozó ifjak brutális mészárlástörténetében nem is a passzióból kivájt szemek látványa volt igazán meghökkentő, hanem a primitív Kelet-Európa-kép. Szlovákia olyan hely, ahol gyerekkoldusbandák támadják meg az óvatlan nyugati turistát, aki végül a szadista tótok hullagyárában végzi. Hogy lehet Eli Rothnál is lejjebb adni, arról a legújabb utazós horror, az Ideglelés Csernobilban tesz tanúságot.


 

A Paranormal Activityvel betörő Oren Peli ezúttal írói-produceri minőségében kalauzol - a Motel Pozsonyához hasonlatos - Kijevbe, majd a vonzó Csernobilba. Paul és haverjai, miután épp csak megússzák egy radioaktív barna maci támadását, bennragadnak a romvárosban. Jurij, az érdes modorú idegenvezető eltűnése és az egyik haver sebesülése után hogy, hogy nem, kezdetét veszi az életben maradásért folyó vesszőfutás. Innen kábé ki is találhatnánk a folytatást, ám a Peli-brigád gyakorlatilag azt spórolja ki a filmjéből, amit csak nem szégyell. Mindenekelőtt a figuraépítést, a gondos információadagolást és bárminemű következetességet. Az események számba vehető tét híján maradnak, így aztán minden jelenet ugyanarra a félpercenként érkező, faék egyszerűségű sokkeffektre épül. A helybeliekhez hasonlóan fájdalmasan sztereotip hőseink legfőbb jellemzője, hogy egytől egyig kőhülyék. Feltehetően ez az a bűn, amiért esélyük sincs Csernobillal és "lakóival" szemben. Nos, nekünk sincs.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.