DVD

Vénnek való

Sunset Limited

  • - kg -
  • 2012. július 9.

Film

A központozás nélküli próza nagymestere, a világvége-irodalom királya, a vadnyugatok összevérzője, az emberben lakozó rossz költője, szóval Cormac McCarthy két színdarabot írt mostanáig. A másodikból Tommy Lee Jones rendezett filmet. Biztos azért, mert látott valamit a darabban, ami filmre kívánkozik. Hogy színpadra nem kívánkozott, azt a színikritikusoktól tudni - mint írták, McCarthy remek író, akkor is az, ha színdarabot nem tud írni. Most az is kiderült: filmet se. A cselekmény: Tommy Lee Jones és Samuel L. Jackson ülnek egy asztalnál. A 16. percben Jones átül a pamlagra, Jackson meg egy székre. Egy szoba, két ember. Az eső esik, majd eláll. A szomszédban csetepaté zajlik, majd abbamarad. Jones néha helyet változtat. Jackson is.


 

Mindeközben istenről, emberről, az élet értelméről folyik a szájkarate a nevenincs fekete (hívő, börtönviselt) és a nevenincs fehér (hitetlen, egyetemet viselt) ember között. Történik mindez azután, hogy Fekete - nem láttuk, a főcím előtt történt - megmentette az öngyilkosságra készülő Fehért. Ha Jones azt látta meg a darabban, hogy az két javakorabeli nagy színészre írt prémium-helyzetgyakorlatok hosszú sora, s mint ilyen, színészi manna, akkor jól kalkulált. És tényleg: némi ráhangolódás után valóban lehet úgy nézni e veretes szócséplést, mint két nagy színész referenciamunkáját. Vagy mint egy régi híres színészképző hosszú reklámspotját: ha hozzánk jár, így fog majd szúrósan nézni (lásd Jones), és ilyen ízesen ejti, hogy nigger és/vagy honey (Jackson). Világszínvonal! Brosúrát postázunk.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.