Gene Kelly esernyővel táncol a tócsák közt, és énekel. Az Ének az esőben idén ünnepli hatvanadik születésnapját, egyebek mellett jubileumi DVD-kiadással. Stanley Donen 1952-es műve nemcsak népszerű musical, de egyenesen Hollywood önéletrajza, jelentés a filmtörténet legnagyobb fordulópontjáról: a hangosfilm megjelenéséről. 1927-et írunk, főszereplőink a kor némafilmes sztárjainak fényűző életét élik, mígnem beüt az első hangosfilm, A dzsesszénekes. Valamit lépni kell. Ez azonban nem egyszerű, még Charlie Chaplin sem mer próbálkozni az 1940-es A diktátorig.
A kaotikus állapotokat hozó filmtörténeti átmenetről, az MGM 20-as, 30-as évekbeli dolgairól, a technikai zűrzavarokról, a színészi játék változásának nehézségeiről szóló, voltaképpen önironikus történet kétségkívül jól mutat a képernyőn is. A dalok mind a producer-zeneszerző Arthur Freed korábbi műveiből vétettek, s megidéződik szinte a teljes Gene Kelly-filmográfia; a díszletek, a karakterek filmes utalások tömegét rejtik, amelyet a mai néző vagy ért, vagy nem. Mindezt átlátva az ünnepi DVD audiokommentárjai, dokumentumfilmjei igyekeznek olyan filmtörténeti háttér-információkat nyújtani, amitől ez az egész születésnapi kiadvány mégis több lesz, mint egy bájos zenés film újrája. Ám ez így mégis meglehetősen abszurd: az akkor gúnyolt némafilmes manírok helyett a ma már ugyanannyira túlzónak tartott musical műfaj köré von csalfa dicsfényt. Mindezzel együtt az Ének az esőben jó humorú, kultikus és szerethető kuriózum; Hollywood - immár sokadik - összekacsintása saját történetével.
A Warner Bros. kiadványa
