Film

Takács Gábor a színházi nevelési programokkal foglalkozó Káva Kulturális Műhely szakmai vezetője. A Krétakörrel és az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesülettel közösen hozták létre tavaly az Új Néző nev közösségi színházi projektet. Céljuk az volt, hogy vidéki településeken olyan előadásokat hozzanak létre, amelyek a helyi problémákra reflektálnak a nézők aktív részvételével. A program eredményeit a Műcsarnokban mutatták be január végén - ott beszélgettünk.

Az Endless Summer sistergő digitális zajban megfürdetett gitármelódiáival Christian Fennesz utat mutatott a kétezres évek elektronikus zenéje számára. A világszerte kapós osztrák zenészt öt év után üdvözölhettük újra Magyarországon.

A héten kerül a mozikba az Örvény című dokumentumfilm, ami három család sorsán keresztül mutatja be a mélyszegénységben élők mindennapjait. A mű rendező-operatőrével egyebek közt a segítségnyújtás nehézségeiről és a határok megtartásáról beszélgettünk.

A királynő nemzetközi sikere újra divatba hozta a brit uralkodódinasztiát, amelynek az 1981-es nagy esküvő óta folyamatosan romlott a sajtója. Ez az újabb keletű népszerűség ágyazott meg A király beszédének, ami a jelölésekről szóló előzetes hírek alapján szintén diadalmenetre indul a nagyvilágban.

A király beszéde című filmben nyújtott alakításáért a minap kapott Golden Globe-díjat, s immár Oscar-díjra is jelölték - a filmet megjelenésünk napjától vetítik a magyar mozik. Mister Darcyval, a Bridget Jones naplója vagy épp a Szerelmes Shakespeare 50 éves sztárjával a taorminai filmfesztiválon beszéltünk, ahol Arany Taurus-díjat kapott életműve elismeréséül.

A Trafó ez évi első kiállítása valószínűleg korszakhatárnak tekinthető a galéria történetében. Két okból is: az egyik pragmatikus, a másik inkább teoretikus jellegű. Erőss Nikolett éveken keresztül rendezett itt kiállításokat saját koncepciójából vagy hozzá közel álló művészek és kurátorok bevonásával úgy, hogy a kiállítássorozat nem pusztán a saját történet egyedi mércéjével volt mérhető, hanem nagyban hozzájárult a kritikai művészet hazai gyakorlatának megerősödéséhez is.

"A Kurfürstendamm egy délutáni teaszobájában jazzt adnak a tea és a szendvics mellé. A körítés a legjobb: halványsárga selyemtapétás falak, feketelakk bútorok, fehér ruhás pincérek és néhány szobatiszta vendég. Lányok, stilizált nagy állati szemekkel, leszboszi ruhákban, vastag nyúlós angol selyemharisnyákban és cúgos cipőkben. Minden a legújabb. Az árak is.

Cinématique című új darabjával a Képek Ideje - Temps d'Images Fesztivál keretében lesz látható február 4-től 6-ig a Trafóban. A különleges tereket színpadra varázsoló, virtuális és valódi labdákkal zsonglőrködő művész és informatikus 2004-ben tűnt fel a cirkuszi tehetségeket bemutató Jeunes Talents Cirque programban. Azóta járja a világot előadásaival és installációival, amelyekben egybefonódik a színpadi előadó-művészet és az informatika, illetve a digitális művészet. A Fausses notes et chutes de balles (Hamis hangok és labdapotyogás), a Convergence 1.0 (Konvergencia 1.0) és a reTime után a Cinématique a negyedik önálló munkája a saját társulatával. Párizsban hívtuk fel még az ideérkezése előtt.

n A 6. Képek Ideje - Temps d'Images Fesztivál különleges vizuális megoldásokkal, mozgókép és előadó-művészet interakciójával kísérletező produkciókat, látványos, szemet gyönyörködtető külföldi és magyar előadásokat, premiert és két munkabemutatót, koncertet, új cirkuszt és filmvetítéseket ígér a Trafóban, a Gödörben, a MU Színházban, a budapesti Francia Intézetben és a Művész moziban. A Temps d'Images (TDI) hálózatának tagja a belga Les Halles de Schaerbeek, a francia La Ferme du Buisson, a német Tanzhaus Düsseldorf, a román Colectiv A, a litván Von Krahl Theater, a török Garajistambul, az olasz Romaeuropa, a lengyel Centrum Sztuki Wspólczesnej Zamek Ujazdowski, a portugál Duplacena és a kanadai Usine C.

A magyar irodalom külföldi hadállásainak lassú változásáról, a frankfurti könyvvásárról és a jelenlét biztosításának új stratégiáiról beszélgettünk lapunk egykori kritikusával.

Immár eljutott hozzánk is a tavalyi cannes-i filmfesztivál Arany Pálmával kitüntetett versenyműve, a Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire. A film negyvenéves alkotójával a thesszaloniki filmfesztiválon beszélgettünk.

Jó nevű rendezőnk pár éve, az Ütközések című filmjével lett viszszafordíthatatlanul világhírű. Nálam persze A Donelly klánnal vágódott be (nem úgy a megrendelőnél: a sorozatot rögtön az első évad után kaszálták el), az Oscar-díjas Ütközésekből arra emlékszem, hogy mindenki szörnyen rasszista volt benne és szerfelett tahó, ám amikor a dolgok - egy viszonylag elfogadható logika elég szigorú követelményei szerint - összeértek, valahogy mindenkinek felvillant a szebbik pofája. Azért emlegetjük e műdarabot, mert a maestro látszólag visszatér most a logikai és logisztikai elemek patikai pontosságú passzítgatásához: a (gyilkosságért a világ végéig) bebörtönzött feleségét nagyszabású terv szerint megszabadítani igyekvő irodalomtanár ügymenetében életek és a végső siker múlik azon, hogy stimmeljenek a dolgok.

A Három szín: Kék, Az angol beteg, A rejtély, a Csokoládé, a Végzet, a Pont Neuf szerelmesei elragadó mosolyú, 46 éves sztárjával a Kairói Filmfesztiválon találkoztunk. Pesten Abbasz Kiarosztami Hiteles másolat című filmjében láthatjuk.

Ritkán, de előfordul az ilyesmi, mint ami most a grúz kollégával esett meg, ti. maga-maga készíthette el - szolid sikerű - európai filmjének hollywoodi remake-jét igazi, ám kétségkívül másodlagos fontosságú sztárokkal (mint Ben Gazzara, Jason Statham, 50 Cent vagy éppenséggel a végtelenül ciki Mickey Rourke, s felteszem, a sorozatfüggők legnagyobb örömére Michael Shannon, David Zayas és Chuck Zito).