Film - Műkorcsolya - Paul Haggis: A következő három nap

  • - turcsányi -
  • 2011. január 20.

Film

Jó nevű rendezőnk pár éve, az Ütközések című filmjével lett viszszafordíthatatlanul világhírű. Nálam persze A Donelly klánnal vágódott be (nem úgy a megrendelőnél: a sorozatot rögtön az első évad után kaszálták el), az Oscar-díjas Ütközésekből arra emlékszem, hogy mindenki szörnyen rasszista volt benne és szerfelett tahó, ám amikor a dolgok - egy viszonylag elfogadható logika elég szigorú követelményei szerint - összeértek, valahogy mindenkinek felvillant a szebbik pofája. Azért emlegetjük e műdarabot, mert a maestro látszólag visszatér most a logikai és logisztikai elemek patikai pontosságú passzítgatásához: a (gyilkosságért a világ végéig) bebörtönzött feleségét nagyszabású terv szerint megszabadítani igyekvő irodalomtanár ügymenetében életek és a végső siker múlik azon, hogy stimmeljenek a dolgok.

És az a jó Haggis új filmjében, hogy magasról tesz minderre, Crowe ott áll az ilyen filmekben elhagyhatatlan, képekkel, térképekkel, útvonaltervekkel teleragasztott fal előtt, meghúzza a legrövidebb egyenest, és diagramokat szerkeszt, miközben Haggis logikai képtelenségeket halmoz egymásra. A nagyszabású szöktetési terv ott foszlik, ahol hozzáérünk. Leginkább azért, mert Haggist nem ez érdekli. Hanem az ilyenfajta filmek koreográfiája, ami ugyan nincsen meg a hosszadalmas tervezgetés ugyancsak általánosan elfogadott gesztusai nélkül, de akkor éri el - csak a legszuperebb gyorsvonathoz hasonlatos - utazósebességét, amikor a terv megvalósítására kerül a sor. Haggist az élteti, hogyan futnak át a menekülő szerelmesek az őrjítő csúcsforgalomban az utca túlsó oldalára, hogyan lohol le a metróba az esemény pillanatában nyomukba szegődő igazságszolgáltatás, hogyan kanyarodik be az autó a sarkon, föllökik-e a gyanútlan járókelőt, s mit ordít a walkie-talkie-jába a reptéri biztonsági szolgálat ügyeletes tisztje. Szerintem a szökés közben kéne abbahagyni az egészet, a moziban nem olyan nagy baj, ha nagyon fáj egy megszakított közösülés.

Persze megy a mozi utána is, ennek is háromszor van vége, de már mintha ott sem lenne az alkotó. Olyan az egész, mintha összetoltak és megkevertek volna egy műkorcsolyaversenyt: hosszúra nyúló rövidprogram (elkészül a terv), kűr (a szöktetés), s végül a kötelezők (elvarrni az egészet, tripla cérnával): egész szórakoztató.

A Palace Pictures bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.