Az amerikai álom lidércesebb tájain időzik Jesse Moss idei dokumentumfilmje, ahol még a rendszeres éjszakai fekvőhely megléte is bizonytalan. A gazdasági válság közepette Észak-Dakota olajmezői felé áramló munkavállaló férfiak s a róluk gondoskodni kívánó Jay Reinke tiszteletes a főszereplői a történetnek, amely az újonnan érkezettekkel szemben táplált jogos-jogtalan, de okvetlenül örök bizalmatlanság s az ezt kioltani vágyó nemes erőfeszítések egyenlőtlen küzdelmét meséli el. Méltán írhattunk volna akár keresztyéni erőfeszítéseket is, hiszen a lelkész valóban jó pásztor módjára fáradozik otthontalan, családjuktól elszakadni kényszerült vagy eleve társ- és gyökértelen védenceiért – hazánkból nézve ez különösen imponálónak tűnhet. A John Steinbeck nyomdokain járó film alkotói jószerint észrevehetetlenek maradnak, miközben körülöttük megindító, néha szép, de majd’ mindig kilátástalanságot tükröző életszilánkok rendeződnek egymás mellé. S mivel a valóságban egy mégoly nagyszívű középnyugati lelkipásztor élete sem alakul úgy, ahogyan azt a Hetedik mennyország epizódjai láttán sejthetnénk, hát kissé váratlanul a tiszteletes magánélete is a szemünk előtt hullik darabjaira. A hatodik parancsolat ellen vétő főhős a film utolsó perceire elveszíti a családját és az állását, s majdnem ugyanoda jut, ahonnan korábban éveken át annyi embert próbált kisegíteni. Csakis az újrakezdés állhatatosságának amerikai főerényét dicséri, hogy végül mégis úgy érezhetjük, azért nincs egészen lejátszva Reinke s a talpon maradásért küzdő többi férfi meccse.
