A „szerelem a halál árnyékában” toposza egyidős a melodráma műfajával, komoly és kontemplatív alternatívaként szolgálva a sokszor mondvacsinált konfliktusokkal terhelt romantikus komédiákkal szemben. A könnyfakasztó alműfaj az utóbbi években a tizenéveseknek/kora huszonéveseknek szóló young adult kategóriában született újjá nemcsak a filmben, de az irodalomban is (Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni; Most jó; Csillagainkban a hiba; Mielőtt megismertelek). A korai halállal párhuzamosan az idő előtti felnövést és felelősségvállalást, illetve az ártatlanság végét is tárgyaló történetek izgalmas (és kissé nyomasztó) képet festenek korunk fiatal felnőttjeiről, de hogy az egyes darabok mennyire hervasztóak tudnak lenni, azt pont az Éjjeli napfény bizonyítja.
A boldogság kerékkötője filmünkben egy xeroderma pigmentosum nevű ritka betegség, ami lehetetlenné teszi a főhős Katie számára, hogy a napra menjen. A mindenféle vámpíros és tündérmesei potenciált hordozó kór persze nem akadályozza meg a lányt abban, hogy találkozzon hozzá hasonlóan fotogén szerelmével (akit a merev és apja bájos esetlenségét öröklő Patrick Schwarzenegger alakít) és az önfeledt együttlét közepette végül napsugarak érjék a bőrét. Hiába nem győzi hangsúlyozni a film, hogy a fiatalok mennyit tesznek egymás személyes kiteljesedéséért, és milyen éretten kezelik az egyre közelebb araszoló halált, ha az őket alakító színészek híján vannak az alapvető intimitást megteremtő kifejezőeszközöknek is.
Forgalmazza a Freeman Film
