Film

Éjjeli napfény

Film

A „szerelem a halál árnyékában” toposza egyidős a melodráma műfajával, komoly és kontemplatív alternatívaként szolgálva a sokszor mondvacsinált konfliktusokkal terhelt romantikus komédiákkal szemben. A könnyfakasztó alműfaj az utóbbi években a tizenéveseknek/kora huszonéveseknek szóló young adult kategóriá­ban született újjá nemcsak a filmben, de az irodalomban is (Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni; Most jó; Csillagainkban a hiba; Mielőtt megismertelek). A korai halállal párhuzamosan az idő előtti felnövést és felelősségvállalást, illetve az ártatlanság végét is tárgyaló történetek izgalmas (és kissé nyomasztó) képet festenek korunk fiatal felnőttjeiről, de hogy az egyes darabok mennyire hervasztóak tudnak lenni, azt pont az Éjjeli napfény bizonyítja.

A boldogság kerékkötője filmünkben egy xeroderma pigmentosum nevű ritka betegség, ami lehetetlenné teszi a főhős Katie számára, hogy a napra menjen. A mindenféle vámpíros és tündérmesei potenciált hordozó kór persze nem akadályozza meg a lányt abban, hogy találkozzon hozzá hasonlóan fotogén szerelmével (akit a merev és apja bájos esetlenségét öröklő Patrick Schwarzenegger alakít) és az önfeledt együttlét közepette végül napsugarak érjék a bőrét. Hiába nem győzi hangsúlyozni a film, hogy a fiatalok mennyit tesznek egymás személyes kiteljesedéséért, és milyen éretten kezelik az egyre közelebb araszoló halált, ha az őket alakító színészek híján vannak az alapvető intimitást megteremtő kifejezőeszközöknek is.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.