Elsa (Sophie Marceau) sikeres írónő, Pierre (François Cluzet) sikeres ügyvéd. Véletlen megismerkedésükben kódolva van valami megmagyarázhatatlan – eddig egészen lilának és szimplának tűnik a sztori. Két ember találkozik, eléggé tetszenek egymásnak, ezért nem számít semmi, se isten, se ember, családi állapot vagy egyéb meg aztán főleg nem, összejönnek, és boldogan élnek, vagy nem. Bár Lisa Azuelos filmje tényleg egyszerű történet, s csak 81 perc, mégsem a legelső kézenfekvő dramaturgiai fordulatot alkalmazza, hanem csak a másodikat. Ekképp – majdnem hihetetlen módon – Sophie Marceau nem lesz boldog, nem is igazán jön össze a második találkozásra igen megszeretett francia Dustin Hoffman-hasonmással, mert a férfi házas. Ráadásul tizenöt év után még mindig szerelmes a feleségébe, boldog életet él a családjával, mondhatni elégedett az életével, ám ekkor jön a sok szempontból vonzó írónő, aki rendesen elcsavarná a fejét, ha neki meg nem lennének elvei, miszerint házas férfival az ember lánya nem kezd (semmit). Miről szól akkor a film?
Vonzalomról, határátlépésről, döntéskényszerről és a fájó igazságról, franciás könnyedséggel persze, így a végén – a keretes szerkezetből következően – lehet, hogy az is kiderül, hogy az egész csak egy sikeres írónő könyvének sztorija. Mindenesetre e tagadhatatlanul életszagú filmben egy férfi és egy nő találkozása kicsit sem egyértelmű, az egymás iránti rajongás, a másik gondolatainak kitöltése pedig nem jelent szinte semmit, maximum szívfájdalmat és csalódást.
Forgalmazza az MTVA
