Film

Elemi szerelem

Film

Elsa (Sophie Marceau) sikeres írónő, Pierre (François Cluzet) sikeres ügyvéd. Véletlen megismerkedésükben kódolva van valami megmagyarázhatatlan – eddig egészen lilának és szimplának tűnik a sztori. Két ember találkozik, eléggé tetszenek egymásnak, ezért nem számít semmi, se isten, se ember, családi állapot vagy egyéb meg aztán főleg nem, összejönnek, és boldogan élnek, vagy nem. Bár Lisa Azuelos filmje tényleg egyszerű történet, s csak 81 perc, mégsem a legelső kézenfekvő dramaturgiai fordulatot alkalmazza, hanem csak a másodikat. Ekképp – majdnem hihetetlen módon – Sophie Marceau nem lesz boldog, nem is igazán jön össze a második találkozásra igen megszeretett francia Dustin Hoffman-hasonmással, mert a férfi házas. Ráadásul tizenöt év után még mindig szerelmes a feleségébe, boldog életet él a családjával, mondhatni elégedett az éle­tével, ám ekkor jön a sok szempontból vonzó írónő, aki rendesen elcsavarná a fejét, ha neki meg nem lennének elvei, miszerint házas férfival az ember lánya nem kezd (semmit). Miről szól akkor a film?

Vonzalomról, határátlépésről, döntéskényszerről és a fájó igazságról, franciás könnyedséggel persze, így a végén – a keretes szerkezetből következően – lehet, hogy az is ki­derül, hogy az egész csak egy sikeres írónő könyvének sztorija. Mindenesetre e tagadhatatlanul életszagú filmben egy férfi és egy nő találkozása kicsit sem egyértelmű, az egymás iránti rajongás, a másik gondolatainak kitöltése pedig nem jelent szinte semmit, maximum szívfájdalmat és csalódást.

Forgalmazza az MTVA

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.