Film

Samba

Film

Valami, ami kimozdít a hétköznapok nézőpontjából; valami, ami megmutatja azt, ami felett talán elsiklunk a hétköznapi rohanásban. Eric Toledano a különböző kultúrák (jelentsen ez földrészt vagy társadalmi osztályt) találkozásának és egymás megértésének lehetőségeit boncolgatja – ezúttal bevándorlók között. Vizsgálódása során egyszer sem süppedünk didaktikus társadalomkritikába, se ötlettelen humorizálásba – esetleg a lezárást érezhetjük kicsinyt elkentnek. Kárpótlásul azonban a romantika is megkapja azt, ami a romantikáé.

A most is elragadó Charlotte ­Gainsbourg menekültként érkezik
a bevándorlási hivatalba, mint annyian mások. Ő azonban az asztal másik oldalán ül, ő nem egy ország, nem egy háború, csupán a saját élete elől menekül, úgy, hogy segíteni próbál másokon. Ám a segítségnyújtás kölcsönös lesz, amikor megismerkedik a szenegáli mosogató­fiúval, a derűs Sambával (az Életre­valókból már ismert Omar Sy), akit tíz, Párizsban töltött év után a kitoloncolás fenyeget. Kettősüket remek figurák kísérik, és megkapjuk a nem épp szájbarágós, de elég fontos üzenetet is; képeket a tartózkodási engedélyekért állók reménytelen sorairól, a hamis igazolványok és állandó névcserék ördögi köreiről, az alkalmi munkákért folyó mindennapi csatározásokról. S mellé még az állandó félelmet, bujkálást a létező világok legjobbikában, ahol egy jegyellenőrzés a metrón is végződhet kitoloncolással. Csapdahelyzetek és az identitás folytonos válsága, amiből a kilépést csak a jól időzített nevettetés biztosítja, és persze némi romantika – de ez csak mozi.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.