Film

Samba

Film

Valami, ami kimozdít a hétköznapok nézőpontjából; valami, ami megmutatja azt, ami felett talán elsiklunk a hétköznapi rohanásban. Eric Toledano a különböző kultúrák (jelentsen ez földrészt vagy társadalmi osztályt) találkozásának és egymás megértésének lehetőségeit boncolgatja – ezúttal bevándorlók között. Vizsgálódása során egyszer sem süppedünk didaktikus társadalomkritikába, se ötlettelen humorizálásba – esetleg a lezárást érezhetjük kicsinyt elkentnek. Kárpótlásul azonban a romantika is megkapja azt, ami a romantikáé.

A most is elragadó Charlotte ­Gainsbourg menekültként érkezik
a bevándorlási hivatalba, mint annyian mások. Ő azonban az asztal másik oldalán ül, ő nem egy ország, nem egy háború, csupán a saját élete elől menekül, úgy, hogy segíteni próbál másokon. Ám a segítségnyújtás kölcsönös lesz, amikor megismerkedik a szenegáli mosogató­fiúval, a derűs Sambával (az Életre­valókból már ismert Omar Sy), akit tíz, Párizsban töltött év után a kitoloncolás fenyeget. Kettősüket remek figurák kísérik, és megkapjuk a nem épp szájbarágós, de elég fontos üzenetet is; képeket a tartózkodási engedélyekért állók reménytelen sorairól, a hamis igazolványok és állandó névcserék ördögi köreiről, az alkalmi munkákért folyó mindennapi csatározásokról. S mellé még az állandó félelmet, bujkálást a létező világok legjobbikában, ahol egy jegyellenőrzés a metrón is végződhet kitoloncolással. Csapdahelyzetek és az identitás folytonos válsága, amiből a kilépést csak a jól időzített nevettetés biztosítja, és persze némi romantika – de ez csak mozi.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.