"Ellenállni a kísértésnek" (Gotan Project)

  • Kovácsy Tibor
  • 2003. április 24.

Film

A Gotan Project április 9-én telt házas koncertet adott a Petőfi Csarnokban. A név a tangó szó kifordításából adódik, egy nem túl elmés francia műszleng szellemében. Ez a vicceskedő stílus szerencsére nem jellemző sem a zenéjükre, sem a gondolkodásukra.

A Gotan Project április 9-én telt házas koncertet adott a Petőfi Csarnokban. A név a tangó szó kifordításából adódik, egy nem túl elmés francia műszleng szellemében. Ez a vicceskedő stílus szerencsére nem jellemző sem a zenéjükre, sem a gondolkodásukra.Eduardo Makaroff: 1990-ben hagytam el Argentínát, de én már nem a politikai üldöztetés elől jöttem el. Egyszerűen boldogulni próbáltam. Akkoriban hiperinfláció volt Argentínában, teljes gazdasági káosz. Megpróbáltam előremenekülni.

Magyar Narancs: Hatott valamilyen módon a tangóra a diktatúra megszűnése?

EM: Nem diktatúra, hanem diktatúrák egész sorozata volt Argentínában, 1930-tól kezdve. Azóta néhány rövid demokratikus időszaktól eltekintve katonai uralom volt az országban. A tangót már a harmincas-negyvenes évektől korlátozták, betiltottak bizonyos dalszövegeket. Olykor még magát a Buenos Aires-i tangó nyelvezetére jellemző szlenget is tiltották. A szerzők egyszerűen nem használhatták ezt a beszédmódot.

MN: Tiltották a tangót mint táncot is?

EM: Azt nem, a katonák is táncoltak tangót. Viszont az ötvenes-hatvanas évektől, nagyjából az én nemzedékemtől kezdve a fiatalok számára a tangó már nem jelentett kifejezési formát. A rock felé fordultak, a tangó spontán fejlődése megállt. Ami továbblépés történt, az Astor Piazzollához köthető, aki viszont Európában élt. A tangó mint tánc kiment a divatból.

MN: Az európai emigránskörökben már csak a Piazzolla-féle új tangót hallgatták?

EM: Mindkettőt. Az újat és a klasszikust is. Ma is vannak Párizsban zenészek, énekesek, akik kizárólag a hagyományos tangót játsszák.

Philippe Cohen Solal: A nyolcvanas években még működött Párizsban egy klub, a Les Trottoirs de Buenos Aires (Buenos Aires-i járdák), ahol hetente hatszor élőben lehetett tangót hallgatni, klasszikust is, Piazzolla-félét is.

MN: Önhöz melyik áll közelebb?

PCS: Nagyon szeretem Piazzollát, de az ő zenéje számomra egészen más dolog, mint a klasszikus tangó. Majdhogynem két teljesen különálló stílusnak érzem őket.

MN: Piazzollának annak idején az volt a célja, hogy a tangót mintegy kiemelje az egyszerű tánczenék köréből, és magasabb rendű művészi kifejezési móddá alakítsa. Önök a Gotan Project keretében mintha pontosan ellenkező irányba haladnának, hogy a mai fiatal generációk számára újból közérthetővé és táncolhatóvá tegyék a tangó műfaját.

PCS: Egyszerre próbáljuk csinálni a két dolgot: valóban törekszünk rá, hogy a zenénk táncolható legyen. Ugyanakkor igyekszünk alkotó módon viszonyulni a zenei alapanyaghoz, hogy a másik irányba is továbbvigyük, ne csupán a tánczene felé.

EM: Piazzolla újat teremtett, amikor a tangót összeházasította a dzsesszel, később, a hetvenes években a funkkal - sok mindennel próbálkozott. Egyébként nem gondolom, hogy az ő zenéjére ne lehetne táncolni. A tangó eleve úgy fejlődött, hogy bizonyos darabok táncolásra, mások inkább hallgatásra valók - például bizonyos nagyzenekari feldolgozások az egészen kifinomult hangszerelésükkel. Aztán olyan szerzemények is születtek, ahol a szöveg volt fontos elsősorban, arra kellett figyelni.

MN: Első lemezük, a La Revancha del Tango óriási sikert aratott. Akkorát, hogy talán még önök is meglepődtek. Mivel magyarázzák ezt a hatalmas népszerűséget?

EM: Ez valóban nehéz kérdés. Azt lehetne mondani, hogy valamilyen okból váratlanul és mágikus módon találkozott a zenénk a közönség fülével.

MN: Ráadásul úgy tűnik, hogy az újszerű, elektronikus hangzás mellett is sikerült megőrizniük a tangó "lelkét", feszültségét és érzékiségét. De kérdés, hogy mit vár önöktől a közönség.

PCS: Pontosan ezt a kérdést tesszük föl mi is magunknak. Rengeteg példa van rá, hogy az első album sikere egyfajta kereskedelmi nyomást jelent, és az előadók engednek az igényességükből. Megpróbálunk ellenállni a kísértésnek. Az első albumunk felvételekor többen is mondták az egyik számunkra, hogy igazi sikerdarab, valódi sláger. Aztán végül fel sem tettük a lemezre, mert úgy éreztük, hogy nem reprezentálja eléggé a zenei elképzeléseinket. Valószínűleg nem tudunk még egyszer akkora meglepetést okozni a közönségnek, mint az első lemezünkkel. A siker egyik oka ugyanis maga a meglepetés volt, amit a tangó megjelenése okozott az elektronikus közegben. De talán más módon is meg tudjuk lepni a közönséget: művészi, zenei eszközökkel. Ez az, amit tervezünk.

MN: Konkrétan?

PCS: Ez természetesen titok, hiszen ha elmondanánk, hogy mit tervezünk, elmaradna a meglepetés. Annyit azért elárulhatok, hogy amikor az új darabjainkon dolgozunk, rögtön abbahagyjuk, amit csinálunk, mihelyt úgy érezzük, hogy hasonlít az eddigi dolgainkra. A kísérletezést tekintjük a legfontosabb feladatunknak.

MN: Azzal, hogy feldolgozzák többek között Piazzollát, arra törekszenek, hogy megmutassanak valamit a mostani fiataloknak az örökségéből?

EM: Nem mondhatnám, hogy volna ilyen szándékunk. Az első lemezünkön történetesen éppen egy olyan Piazzolla-darab szerepel, amely egyáltalán nem jellemző az életmű egészére. Piazzolla egy a referenciapontjaink közül. De legfőképpen azt akarjuk megmutatni, ami a miénk, amit mi hoztunk létre.

PCS: Szó sincs itt egyfajta tangótörténeti idegenvezetésről. Ez volna a könnyebbik megoldás. Azt viszont sikernek éreznénk, ha azok a fiatalok, akik megkedvelték a Gotan Projectet, később hallgatni kezdenék Piazzollát és a többieket. És már vannak is ilyenek.

MN: Nem lehet, hogy épp ellenkezőleg: a többség számára kifejezetten az önök zenéje jelenti a tangót?

PCS: Ez egyfajta leegyszerűsítő gondolkozás volna, ami engem személy szerint kevéssé érdekel. Mi magunk sem tudjuk pontosan, hogy hol áll a Gotan Project. Számomra inkább elektronikus zene az, amit játszunk, Eduardo számára inkább tangó.

Kovácsy Tibor

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.