VERZIÓ - A tizedik

Emlékezetmunkák

  • Oksana Sarkisova a fesztivál igazgatója
  • 2013. november 30.

Film

Egy évforduló jó alkalom a viszszatekintésre és a múlt összekötésére a jelennel.

A Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál 10. születésnapján gondolhatunk arra a több száz filmre, amelyet bemutattunk, a számos alkotóra és a nézők tízezreire: ők mind hozzájárultak a fesztivál képének alakításához az eltelt évtizedben. A közös élmények révén a Verzió létrehozott egy képzeletbeli közösséget. Mások életének, sorsának megismerése közvetve és előre nem látható módon hatással lehet a saját életünkre; az a lehetőség, hogy a föld minden sarkában, különböző nemzedékek között folyó nyitott párbeszédekbe kapcsolódjunk be, mindig is a Verzió lényegéhez tartozott, és a fesztiválélmény is többet tud adni a magányos filmnézésnél.

Az emlékezet - az emlékezet mibenléte, szerkezete és működése - vezetőszálként húzódik végig az idei programon. A felkavaró nyitófilm, az Unokabátyám hőse egy költő, aki elveszíti a személyes emlékeit; A legszebb dalban boldog és traumatikus emlékek szövődnek össze; a Belecsavarodva, a Nem a mi világunk vagy Az imposztor tágabb értelemben kérdez rá a holokauszt, a tömeggyilkosságok, a diktatúrák emlékezetére, egyszersmind az ellenállást és a bátorságot is megidézve. Az "Hommage a Chris Marker" a 20. századi mozgókép egyik legrejtélyesebb alakja előtt tiszteleg, akinek szintén középponti témája volt az emlékezés; több francia új hullámos kortársához hasonlóan, de a többségüknél kitartóbban bonyolódott bele a politikába, s közben mindvégig a filmnyelv határait, a vizuális média lehetőségeit kutatta.

A 10. évforduló változatos programja megmutatja, milyen sokféle útja és módja létezik egy történet elmondásának, a kollektív emlékezet előhívásának. A fotós Dorothea Lange olyan eszköznek nevezte a kamerát, amely megtanít arra, hogyan lássunk kamera nélkül. A mások történetét figyelve azt tanuljuk meg, hogyan lássuk a saját életünket és hogyan emlékezzünk saját történetünkre.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.