VERZIÓ - A tizedik

Emlékezetmunkák

  • Oksana Sarkisova a fesztivál igazgatója
  • 2013. november 30.

Film

Egy évforduló jó alkalom a viszszatekintésre és a múlt összekötésére a jelennel.

A Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál 10. születésnapján gondolhatunk arra a több száz filmre, amelyet bemutattunk, a számos alkotóra és a nézők tízezreire: ők mind hozzájárultak a fesztivál képének alakításához az eltelt évtizedben. A közös élmények révén a Verzió létrehozott egy képzeletbeli közösséget. Mások életének, sorsának megismerése közvetve és előre nem látható módon hatással lehet a saját életünkre; az a lehetőség, hogy a föld minden sarkában, különböző nemzedékek között folyó nyitott párbeszédekbe kapcsolódjunk be, mindig is a Verzió lényegéhez tartozott, és a fesztiválélmény is többet tud adni a magányos filmnézésnél.

Az emlékezet - az emlékezet mibenléte, szerkezete és működése - vezetőszálként húzódik végig az idei programon. A felkavaró nyitófilm, az Unokabátyám hőse egy költő, aki elveszíti a személyes emlékeit; A legszebb dalban boldog és traumatikus emlékek szövődnek össze; a Belecsavarodva, a Nem a mi világunk vagy Az imposztor tágabb értelemben kérdez rá a holokauszt, a tömeggyilkosságok, a diktatúrák emlékezetére, egyszersmind az ellenállást és a bátorságot is megidézve. Az "Hommage a Chris Marker" a 20. századi mozgókép egyik legrejtélyesebb alakja előtt tiszteleg, akinek szintén középponti témája volt az emlékezés; több francia új hullámos kortársához hasonlóan, de a többségüknél kitartóbban bonyolódott bele a politikába, s közben mindvégig a filmnyelv határait, a vizuális média lehetőségeit kutatta.

A 10. évforduló változatos programja megmutatja, milyen sokféle útja és módja létezik egy történet elmondásának, a kollektív emlékezet előhívásának. A fotós Dorothea Lange olyan eszköznek nevezte a kamerát, amely megtanít arra, hogyan lássunk kamera nélkül. A mások történetét figyelve azt tanuljuk meg, hogyan lássuk a saját életünket és hogyan emlékezzünk saját történetünkre.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.