Film

Érettségi előtt

Marc Webb: A csodálatos Pókember

  • - greff -
  • 2012. július 27.

Film

Törvényszerűségek, meglehet, a moziban is vannak, a nézőt mégsem korlátozza semmilyen szabály: míg a Pixar művészeit azért is szeretjük, mert kész személyiségnek vélnek minden óvodást, addig Sam Raimi kalandját tíz éve a Pókkal a fordítottjáért lehetett jócskán megdicsérni.
A hollywoodi közlekedési szabályok gigantikus közhelyét, a csecsemőnek nézett jegyvásárló gépek eszményét tagadva fogta ő fel eleven ténynek a belénk kódolt gyermekit - s meg is tudta szólítani több ízben is azzal, hogy képeibe belelopta azt az eufóriát, ami az első találkozásokat árnyékként kíséri. A csókjelenet jó eséllyel mindenkinek megvan - s rakott hozzá hasonlót a kettes részbe is: pókmászásos lányfogást, hiriget a metrón, szép és könnyű dolgokat. Felnőttesebb ügyletekkel nem nagyon törődött, s mikor aztán - harmadjára - mégis megpróbálta, ihletmentes képkockáktól rogyott meg az emelvény.


 

Peter Parker életében történt egy-két furcsaság az érett férfikorban (a Kraven utolsó vadászata ezek közül magyarul is megvan), de a megduplázott Raimi-kudarc (a négyes tervhez nem jutott már semmi az eszébe) után újraindított, szép szakszóval rebootolt franchise most bemutatott kezdő darabjában ismét nyomuk sincsen, a nyitómondatokat olvashatjuk ezek helyett újra. Christopher Nolan Batmanjének káosz felé csúszó nagyvárosa és a Bosszúállók gondviselő istenségek által óvott valósága helyett az újfent kamasz Pókember (a képregény víg kedélyből és üde naivitásból kikevert alapérzületéhez voltaképpen hűen) ismét olyan közegben kavar, ahol a bátor szív és az összefogás legyőz minden ellenséget. Webb művének markáns jegye mégis a prózaiság, amire nem kell azért túlságosan komolyan figyelni: a színre lépő tinédzserek ismerősebbek tán ezúttal az éjszakai buszról, de pont annyira korszerűek, amennyire azok voltak 90-ben a Twin Peaks ósdi kardigános, nyeregcipős lányai.

A stilizáltság csekélyebb hát, de kevesebb a varázslat is - ezzel együtt A csodálatos Pókember, a felesleges filmek oly sokadik lovasa nem teljesít rosszul: CGI-os főgonosza kétségkívül suta, de az akciók majd' mindvégig ügyesek (a kötelező táncelemként levezényelt hálóhinták minden rendes rajongónak megérik a pénzt), s ha csúcsjeleneteket nem kapunk is, működőképes humort mindenképp - utóbbiért Denis Leary jelenléte állandóan szavatol. Nincs hát harag akkor sem, ha oda küldte Webb a hősét, ahová Ang Lee a Hulkot vagy Singer a Supermant: a másodosztály élén ülő, jól öltözött, jól kifésült, nagyravágyó utasokhoz.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.