Interjú

„Ez a lány mindig felbukkant”

Horváth Lili filmrendező

Film

Első filmje, a Szerdai gyerek csütörtökön érkezik a magyar mozikba – komoly fesztiválsikerekkel a batyujában. A mű egy 19 éves lány útját követi, amint épp kisfia felügyeleti jogáért küzd.

Magyar Narancs: Megerősít valamiben a nemzetközi elismerés?

Horváth Lili: Elsősorban munkakedvet ad, energiát a következő projekthez. A stábból sokunknak ez volt az első nagyjátékfilmje – külön öröm, hogy a sikerekkel valamelyest igazoltuk azoknak a tapasztalt kollégáknak a bizalmát, akik velünk tartottak ezen az úton.

MN: A szociodráma, az intézeti világ iránti érdeklődés megjelent már a kisfilmjeidben is.

HL: Az ilyesmi mindig az adott anyagból következik. A Napszúrás című kisfilmemnél és a belőle kinőtt Szerdai gyereknél úgy éreztem: a dramaturgiai konstrukció, a történet tétje ebben a közegben tud a legélesebben megmutatkozni. Nem akarok a „szociálisan érzékeny rendező” szerepében tetszelegni, és szeretném azt gondolni, hogy egy ettől radikálisan különböző miliőben is el tudnék mélyülni, tudnám hitelesen ábrázolni. Egyébként a Szerdai gyereket sem szociodrámának gondolom elsősorban, hanem felnőtté válási történetnek. Egy különös szerelmiháromszög-történetnek, középpontjában egy tinédzser anyával.

MN: Te mentél a téma felé, vagy az talált meg?

HL: A Napszúrás esetében úgy kerültem a gyermekotthoni közegbe, hogy megvolt a történet magja a fejemben, és kerestem hozzá egy zárt világot. Mikor aztán a forgatókönyv első változatával a kezemben elkerültem különböző gyermekotthonokba, hogy szereplőt, helyszínt keressek, a történetek nagy erővel megindultak felém. Maja jellemét a valódi Majákkal megeső találkozások tették egyre kidolgozottabbá. Mikor készen lettünk a kisfilmmel, úgy gondoltam: ennek a dacos, eltökélt, egyszerre vad és zárkózott fiatal nőnek a figurája elbírna egy hosszabb történetet is. Különböző terveim voltak az első nagyfilmemre, de azt vettem észre, hogy ez a lány így vagy úgy, de mindegyikben felbukkan.

MN: Sorozatos kudarcok, rossz döntések után mégis van bátorsága nyitni egy új élet felé. Úgy tűnik, ez a szál érdekelt igazán.

HL: A belső konfliktusok érdekeltek. Maja a film elején alig tud kommunikálni. A neveltetéséből adódik, és ez okozza a problémáját a gyerekével éppúgy, mint a munkájában, a szerelmi ügyekben, a párkapcsolati döntésekben. Majd találkozik valakivel, aki bízik benne, és – részint ettől – valamennyire felnőtté válik. De elsősorban önmagán kell dolgoznia ehhez. A sors ismétlésének kérdése izgatott. Közegtől, családtól függetlenül mindenkinek fontos, hogy mit visz tovább a szüleiből, hogyan bukkannak elő a hozott minták a döntéseinkben, ösztönös választásainkban, életstratégiánkban. Ez nekem, aki egy budapesti értelmiségi családban nőttem fel, ugyanolyan lényeges kérdés, mint a hányatott sorsú Maja számára.

MN: Kockázatot jelentett a profi színészek párosítása amatőrökkel?

HL: Kockázatos volt, de egy filmforgatásnak szerintem jót tesz a kockázatvállalás. Ennek a történetnek a közege megkívánta az ismeretlen arcokat is – az amatőrök mellett sok a vidéki vagy marginálisabb színházakban játszó színész a szereposztásban. Maja szerepénél nagyon fontos volt az életkor: hogy a tiné­dzser anya valóban kamasz legyen még. Azt akartam, hogy amikor először meglátod a gyerekkel, hökkenj meg, inkább a testvérének gondold, mint a fiának.

MN: Vecsei Kingával ellene akartál menni a hátrányos helyzetű, szánandó kamasz anya sztereotípiájának?

HL: Igen. Szép és intelligens lányt választottam, hogy ezzel is hangsúlyozzam: nem az adottságok, hanem a szeretet hiánya okozza a bajokat. Az érzelmi űr teszi nehézzé a kapcsolódást, az hajlamosít önsorsrontásra. Kingát először egy fotón láttam – erő, dac és érzékenység volt a tekintetében.

MN: A valós magyarországi intézeti körülmények bemutatása már egy másik film témája lenne?

HL: A Szerdai gyerek emberségesnek ábrá­zol­ja a gyermekvédelmi rendszert – egyrészt azért, mert a saját tapasztalataim szerint a lehetőségekhez mérten az is, másrészt azért, mert Maja alapkonfliktusa nem az állami neveltetés cudarságából fakad, hanem abból, hogy a szülei nem akarták őt. Ami pedig a közeget illeti: eddigi nézőink arra szoktak tippelni, hogy valahol Ózd környékén forgathattunk. Nem – 15 percre az Andrássy úttól.

MN: Első filmesként minden simán ment a Filmalappal?

HL: Nincsenek rémtörténeteim: minden fázisban elmondták a véleményüket, de semmit nem erőltettek rám. Ebben a filmben egyetlen „fent” meghozott döntés sincs. Igaz, szerzői film – egy romantikus komédiától biztos több nézőt várnak, ezért ott nagyobb lehet a nyomás is.

MN: Miről szól majd a következő filmed?

HL: Egészen más közegben játszódik majd, és más kérdéseket vet fel. De megint egy erős nőalak áll a történet középpontjában, ezúttal egy középkorú, felső középosztálybeli nő. És ez is egy szerelmi történet lesz. De a fejlesztés legelején vagyok, még nem is pályáztam vele.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.