"Tündéri volt, meg tudnám zabálni" - méltatta alkalmi vendége, Tétényi Éva esztergomi polgármester árvízi szereplését-helytállását a magyar televíziózás fenebácsija, az adásról adásra majd' mindig káoszba fulladó műsorát a nyári szünet előtt utoljára végigkínlódó Havas Henrik. A pillanat derült, a megdicsért rokonszenves városvezető szerényen, de azért öntudatosan sugárzik, a hangulat elégedett és bizakodó.
A Havas rutinján edzett s ilyesformán ugyancsak rutinos tévénéző persze már jól tudja, hogy ez a békebeli béke nem tarthat sokáig, hiszen a megelőző hét kipécézhető ügyeit feltálaló filmbejátszások menetrend szerint szabadítják el a poklot az asztal körül. "Ezeket én jobban tudom", "ilyenek ezek", "ebből egy szó sem igaz", "butaságot mondasz", "mindegy, hagyjuk" - sorjáznak egyhamar a műsorvezető letorkoló megjegyzései, a kulturált beszélgetés műfajának nagyobb dicsőségére és a nyílt, elvtársias légkör kellő érzékeltetésére. Félreértés ne essék, Havas nyerseségében még mindig van egy szemernyi vonzerő, elvégre a bárdolatlanság már-már az őszinteséggel határos jelenség, s ez utóbbiból bizony jóval több is elkélne a beszélgetős műsorokban (is). Csakhogy a nagyhangú fölény itt még véletlenül sem nyerhet intellektuális színezetet, s ha jólneveltségből aktuálisan el is tekintenénk Havas tőrőlmetszett, demagóg cigányozásától (a fentebb említett "ilyenek ezek" éppen ebből a szakaszból való), még akkor is jócskán maradnak dermesztően bornírt mondatok a műsorban. Például az a saját gyermekkorától és kályhabegyújtási praxisától elindított - némi felülfogalmazással - gondolatmenet, amely a trafikmutyi témája kapcsán oda konkludál, hogy nevetséges megtiltani a kiskorúaknak a cigarettavásárlást, hiszen a gyerekek úgyis bármikor lophatnak a szüleik cigarettájából. (Meg hát egyébként is, mi ez a partidrogokhoz képest...)
"Ez miről jutott az eszedbe?" - kérdezik a Havas Henrik változatos múltjának kimeríthetetlen tárházából elővonszolt sztorik hallatán újra meg újra a hol higgadtabb, hol felindultabb beszélgetőtársak, akik ezúttal amúgy szinte minden témát kényszeresen a demokratikus ellenzék akut vezetői és programválsága felé kanyarítanak. Merthogy ők is érzik, hogy az ilyen "értelmiségi okoskodások" önmagukban nem elegendőek a remélt változáshoz. Bár persze felmerülhet a nézőben a kérdés, hogy vajon kijár-e az értelmiségi jelző egy olyan, felvételről sugárzott stúdióbeszélgetésnek, ahol ilyen mély értelműnek szánt mondatok vágnak az arcunkba: "a cárok és Napóleon is előre tekintett, és nagyot csinált". Vagy ahol Tormay Cécile-ről szólván az írónő műveit hangsúlyozottan nem olvasó Váradi Júlia kétszer is imigyen fogalmaz: "elég jó olvasmány állítólag az, amit annak idején megírt".
A Havas a pályán mostantól nyári szünetet tart, s mint a címszereplő kétszer is elmondta e szezonzáró adásban, neki eddig senki nem szólt, hogy ne folytatnák a műsort. Lehet, hogy talán szólni kellene neki?
ATV, június 15.
