Tévé

Ezeket én jobban tudom - Havas a pályán

Havas a pályán

Film

"Tündéri volt, meg tudnám zabálni" - méltatta alkalmi vendége, Tétényi Éva esztergomi polgármester árvízi szereplését-helytállását a magyar televíziózás fenebácsija, az adásról adásra majd' mindig káoszba fulladó műsorát a nyári szünet előtt utoljára végigkínlódó Havas Henrik. A pillanat derült, a megdicsért rokonszenves városvezető szerényen, de azért öntudatosan sugárzik, a hangulat elégedett és bizakodó.

A Havas rutinján edzett s ilyesformán ugyancsak rutinos tévénéző persze már jól tudja, hogy ez a békebeli béke nem tarthat sokáig, hiszen a megelőző hét kipécézhető ügyeit feltálaló filmbejátszások menetrend szerint szabadítják el a poklot az asztal körül. "Ezeket én jobban tudom", "ilyenek ezek", "ebből egy szó sem igaz", "butaságot mondasz", "mindegy, hagyjuk" - sorjáznak egyhamar a műsorvezető letorkoló megjegyzései, a kulturált beszélgetés műfajának nagyobb dicsőségére és a nyílt, elvtársias légkör kellő érzékeltetésére. Félreértés ne essék, Havas nyerseségében még mindig van egy szemernyi vonzerő, elvégre a bárdolatlanság már-már az őszinteséggel határos jelenség, s ez utóbbiból bizony jóval több is elkélne a beszélgetős műsorokban (is). Csakhogy a nagyhangú fölény itt még véletlenül sem nyerhet intellektuális színezetet, s ha jólneveltségből aktuálisan el is tekintenénk Havas tőrőlmetszett, demagóg cigányozásától (a fentebb említett "ilyenek ezek" éppen ebből a szakaszból való), még akkor is jócskán maradnak dermesztően bornírt mondatok a műsorban. Például az a saját gyermekkorától és kályhabegyújtási praxisától elindított - némi felülfogalmazással - gondolatmenet, amely a trafikmutyi témája kapcsán oda konkludál, hogy nevetséges megtiltani a kiskorúaknak a cigarettavásárlást, hiszen a gyerekek úgyis bármikor lophatnak a szüleik cigarettájából. (Meg hát egyébként is, mi ez a partidrogokhoz képest...)

"Ez miről jutott az eszedbe?" - kérdezik a Havas Henrik változatos múltjának kimeríthetetlen tárházából elővonszolt sztorik hallatán újra meg újra a hol higgadtabb, hol felindultabb beszélgetőtársak, akik ezúttal amúgy szinte minden témát kényszeresen a demokratikus ellenzék akut vezetői és programválsága felé kanyarítanak. Merthogy ők is érzik, hogy az ilyen "értelmiségi okoskodások" önmagukban nem elegendőek a remélt változáshoz. Bár persze felmerülhet a nézőben a kérdés, hogy vajon kijár-e az értelmiségi jelző egy olyan, felvételről sugárzott stúdióbeszélgetésnek, ahol ilyen mély értelműnek szánt mondatok vágnak az arcunkba: "a cárok és Napóleon is előre tekintett, és nagyot csinált". Vagy ahol Tormay Cécile-ről szólván az írónő műveit hangsúlyozottan nem olvasó Váradi Júlia kétszer is imigyen fogalmaz: "elég jó olvasmány állítólag az, amit annak idején megírt".

A Havas a pályán mostantól nyári szünetet tart, s mint a címszereplő kétszer is elmondta e szezonzáró adásban, neki eddig senki nem szólt, hogy ne folytatnák a műsort. Lehet, hogy talán szólni kellene neki?

ATV, június 15.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.