Gyerekkel, állattal – Oscar, 2013

  • - kg -
  • 2013. február 25.

Film

Kiosztották az Oscarokat, kiosztjuk a nyerteseket. Ez történt az éjszaka.
Affleck örül


Affleck örül

Fotó: MTI

Yann Martel barátságos fickó, ezt vele való beszélgetésünk is bizonyítja, mi több, ő írta az egyesek szerint istenről, mások szerint a történetmesélésről, megint mások szerint egy hajótörésről és egy ember-tigris barátságról szóló Pi élete című regényt, melynek megrendezésébe sokaknak – még a francia Jeunet-nek is – beletört a bicskájuk, mígnem Ang Lee, a lehetetlent nem ismerő, de az ember-tigris barátságokról sokat tudó filmrendező magához ragadta a kezdeményezést (kritikánk a filmről itt).

„Három dologtól szokták óva inteni a filmeseket Hollywoodban: sose forgass gyerekkel, sose forgass állattal, és sose forgass vízen. Nálunk mindhárom összejött” – mondta volt némi derűvel a hangjában a regényszerző, mint aki sejti, hogy a trend megfordulni látszik. Mert semmi kétség, a frissen átadott Oscar-díjak tanúsága szerint gyerekkel, állattal és vízen nagyon is kifizetődő forgatni. Ha nem így lenne, a nap meglepetésembere címet aligha Ang Lee érdemli ki, ámde ő érdemelte: úgy vitte el a legjobb rendező díját Spielberg orra elől, mint aki… – nos, valahol kell lennie egy focis hasonlatnak, mely élményszerűen leírja a kialakult helyzetet.

Mi sem jelzi jobban a trendfordulást, mint hogy a jelöltek között ott figyelt A messzi dél vadjai is – Gazdag Gyula tanítványa, az első filmes Benh Zeitlin kétharmados teljesítménye (a gyereket és az állatot eltalálta, ám tenger helyett a lápvidéket ikszelte be, de hát még nagyon fiatal) így is szép eredmény, még ha díjra nem is volt jó. A Pi életét gyártó Huszadik Századi Rókánál (Twentieth Century Fox) viszont nagy a boldogság ma, már készülnek az Oscar-díjas film jubileumi, 25. születésnapját ünneplő borítótervek, bár 2037-ből visszanézve lehet, hogy mosolygunk majd egy kicsit a Pi Oscarjain.

Ma viszont minden nyertesnek megadjuk a kellő komolyságot: üdvözöljük Az Argo-akciót, melyről rég, de legkésőbb tegnap óta (lásd Peter Biskind jövendölését) tudjuk, hogy nyer (hozta is a legjobb film díját), és Daniel-Day Lewis színészi masterclass kurzusa (Lincoln) mellett sem mehetett el díj nélkül az akadémia. Bár a jelek biztatóak voltak, s Emmanuelle Riva díjazásával igen szép gesztust gyakoroltak volna a szavazók, Hollywood végül úgy veregette vállon az európai filmet, mint ahogy bróker szokta az idősebb bölcsésztestvért: Haneke győzelmével (legjobb külföldi film – Szerelem) mindenki lelkiismeretesen tette a dolgát, de szívmelengető gesztusra (Riva csak a jelölésig vitte, nyert Jennifer Napos oldal Lawrence) nem került sor.

Folytatódott viszont az a szívbéli, szerelmes viszony, melyet Hollywood táplál Tarantinóval szemben: a Django elszabadul díjaival (legjobb forgatókönyv, legjobb Becstelen Brigantyk-utánérzés, legjobb férfi mellékszereplő) a szavazók konzervatív, de fiatalosságára büszke szárnya alighanem azt akarta demonstrálni, hogy bírja a fiatalokat. És az idén ötvenéves Tarantinóra pont illik is a Filmakadémia fiatalságképe.

(A legjobb dokumentumfilm díját elnyerő Searching For Sugar Manről New York-i szerzőnk értekezik itt.)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.