Magyar Narancs: A film sokszor maga a rendező. Független vagy kísérleti filmes vagy?Az idei filmszemlén ment első nagyjátékfilmje, a Veszett idők. Azóta mindössze négy alkalommal vetítették a Toldiban, s kérdéses, vajon eljut-e szélesebb közönség elé.Fiath András: Szerintem nincs olyan, nem létezik független filmes, mert mindig minden függ valamitől, legtöbbször a hatalomtól és a pénztől. A Veszett idők nemhogy low-budget, de no-budget film. A pénzhiány az oka, hogy nem készült még el a fényhangos kópia. Ez útját állja a forgalmazásnak, hiszen így csak a két tekercses (kép + hang) változathoz szükséges technikai háttérrel rendelkező mozik tudják vetíteni. Ilyen viszont csak egyetlenegy van az országban, a Toldi. Visszatérve a kérdésedre, leginkább underground filmesnek érzem magam, de kísérletezőnek is másfelől.
MN: A filmet a Balázs Béla Stúdió (BBS) támogatta. Miért nincs pénz a végleges változatra?
FA: Én rendező vagyok, nincs beleszólásom a pénzügyekbe. A BBS segítsége nélkül viszont még ennyi sem valósulhatott volna meg.
MN: Elég érthetetlen, hogy a BBS felvállal egy filmet, és az szinte nézhetetlen állapotban kerül a filmszemlére.
FA: Nagyon kevés időnk volt, a vágásra is mindössze három hetünk maradt.
MN: A film viszont azóta dobozban van.
FA: Igen, pedig már több artmozi is kérte vetítésre - nem tudva az állapotáról. Szerencsére megoldódni látszik ez a képtelen helyzet. A vezetőség részéről konkrét ígéretet kaptam, hogy június elejére meglesz a lehetőség a standard fényhangos, forgalmazható kópia elkészítésére. Most erre várok. Különösképpen, hogy ez a film egyben a diplomamunkám is a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán.
MN: A történet 2017-ben játszódik Dunacityben. Mégsem érzem sci-finek, inkább szimbólumok és rejtett utalások sorának egy jól kidolgozott társadalomképben.
FA: A film eredetileg nem sci-finek készült. Pauer Henrik tragikus halála újragondoltatta, átkomponáltatta velem a történetet, ekkor merült fel Dunacity képe. A film maga laza epizódok végtelen sora, egy frusztrált utópia, amely egy feje tetejére állított világot mutat be, a mindennapok rémálmait, úgy, ahogyan azt a káros szenvedélyeknek (drog) hódoló emberek érzékelhetik. A középpontban a Miniszteri Orvosdoktorral készült, utópisztikus túlzásokkal interpretált interjú helyezkedik. E köré épül föl a sci-fi elemeket kerülő, non- lineáris történet.
MN: A filmben feltűnik egy óriásplakát "Legyőzni teret és időt" felirattal. Miért tartottad fontosnak kiemelni?
FA: A valóságidő, a filmidő, a relatív idő nem arányos, nem azonos. Ez az illuzórikus háromszög sokat foglalkoztatott.
MN: Előző kisfilmjeid, a Tranzit vagy az Idővakság is nagyrészt e körül mozognak.
FA: A sci-fi, az antiutópia - és köztük mára egyre keskenyebb a határ - is egyfajta időfilozófia, időutazás. Utazás, aminek előfeltétele a mozgás, a mozgás pedig maga az élet. Élet, amiről az emberek azt hiszik, hogy tudatosan szervezik, holott nagymértékben fatális és igazságtalan. Sokkal fontosabb a plakát, amin a szöveg áll. Általában a plakát. Világunk telis-tele van képekkel, mégis egyre kevesebb a látnivaló, amire érdemes odafigyelni. Cézanne mondta a század elején: "Minden eltűnőben van, az embernek igyekeznie kell, ha még látni akar valamit." Nyomasztónak tartom ezt a reklámözönt, ami körülvesz minket. Szemrongáló képorgia, amivel városaink minden képpel borítható felülete tele van, és megakadályozza az embert a tulajdonképpeni látni tudásban, helyet adva a nagyon rossz értelemben vett képimádatnak. Mindezekre ironizál egy üres plakátfelület előtt játszódó akciójelenet a filmben.
MN: Írtad, rendezted, fényképezted a filmet, sőt még a zenéjét is te szerezted. Lehet azt mondani, hogy ez egy egyszemélyes film?
FA: Nem. Semmiképpen sem. Az alkotói folyamatban nagyon sokan részt vettek a társoperatőr Matkócsik Andrástól kezdve a színészekig. Sőt Erhardt Miklós, a BBS egyik vezetőségi tagja is írt két nagyon jelentős dialógot bele.
MN: Tényleg folytatod?
FA: Igen, készülök a Veszett idők folytatására. A zöld láng szintén Dunacityben játszódik majd.
Gönczi M.
