Másfél évtizede a csúcson! Az Egek ura, a Sziriana, a Good Night, and Good Luck, a Kegyetlen bánásmód, a Viharzóna, az Ó, testvér, merre visz utad, a Sivatagi cápák vagy éppenséggel az Oceans-filmek 49 éves, Oscar-díjas sztárjával a Londoni Filmfesztiválon találkoztunk. Új filmje, a Kecskebűvölők megjelenésünk napján indul a magyarországi mozikban.
MN: A Kecskebűvölők állítólag valós személyek viselt dolgairól szól.
George Clooney: Az én figurámat öt fickó jellemvonásaiból gyúrtuk össze. Az még hagyján, hogy felhőket igyekszik megmozdítani a filmben, mert az csak kitalálás. De ezek a fickók tényleg azzal próbálkoznak, hogy átfussanak a téglafalakon. Egyikük totál bevert orral jött a forgatásra, amikor szakértett nekünk. Azt mondta, hogy otthon veszekedett az asszonnyal. Nem hittük egy szavát sem.
MN: Amikor egy ennyire spéci humorú történet felbukkan Hollywoodban, milyen gyorsan csapnak le rá?
GC: Sokat körözött a stúdiók között a forgatókönyv. Mi is elolvastuk, és egyértelmű volt, hogy ez az egyik legjobb megvalósulatlan könyv Hollywoodban. Még a legjobb irományokkal is megesik, hogy elvesznek a produkció előkészítésének útvesztőiben: olyan ballasztok rakódnak rájuk, amik egyre nehezebbé teszik a megvalósítást. Újabb és újabb producerek kötődnek a projekthez, gyakran harminc is! Csomó energia fecsérlődik el azzal, hogy egyeztetni kell közöttük egészen addig, mire mindenki elégedett lesz. De a végén már csak úgy lehet elindítani a filmet, ha olyan jó nevű színészek vállalkoznak rá, mint Kevin Spacey vagy Ewan McGregor, másképp reménytelen. És közben Hollywood egyik legjobb forgatókönyvéről beszélünk!
MN: Lejön a filmből, hogy nagyon jól érezték magukat a forgatáson.
GC: Jó móka volt a színészbarátaimmal dolgozni, mert tudják, min alapul a profi munka: felkészültnek lenni, ez alapvető követelmény, mert a helyszínen úgyis elég mizéria lesz még, mire megszüljük azt, amit a "felvétel" és az "ennyi" szó elhangzása között előadunk.
MN: A kecskék jó partnerek voltak?
GC: A hipnotizáló jelenetben látható kecskesztárunk remekül játszott. Bármit mondtunk neki, "nézz ide a kamerába, mekegj egyet", a legprofibb színész módjára teljesítette.
MN: Hogyan áll a paranormális jelenségekhez?
GC: Nem hiszek bennük. Legtöbbször véletlen egybeesésekről van szó. A déja vu talán kicsit több ennél, azt mindannyian átéltük már...
MN: Évek kellenek ahhoz, hogy egy háborúról humoros film is megjelenjen.
GC: Túl mélyen keveredtünk ebbe a háborúba. Olyan időket éltünk át, amelyek nagyon polarizálták a társadalmat, és ebben a közegben nehéz ilyen témákról filmet készíteni. Ahogy mindig, most is az idő múlása teremtette meg a kellő distanciát. Ugyanakkor a Kecskebűvölők nem iraki film, teljesen másról szól, csak éppenséggel ott zajlik a cselekménye.
MN: Évek óta kampányolt a darfúri népirtás megfékezéséért Matt Damonnal és Don Cheadle-lel.
GC: Apámmal, aki foglalkozására nézve újságíró, elmentünk Darfúrba, hogy első kézből tájékozódjunk az eseményekről. Tapasztalataimat összegezve felszólaltam az ENSZ Biztonsági Tanácsának gyűlésén. (Egy független összesítés az év legjobb ENSZ-beszédének minősítette - K. L.) Fontosnak tartom: ha meg tudod engedni magadnak, hogy változásokat érj el a világban, akkor tegyél is érte. De ezzel a legtöbb színészkollégám így van - mindenkinek megvannak a maga nemes ügyei, amelyekért küzd. Arra azonban fel kell készülni, hogy ha valaki fejest ugrik a politikába, akkor támadások érik. Ezért hát gondosan kell kiválasztanod, milyen csatározásokba vagy hajlandó beszállni. Nagyon pengén, pontos tudásanyaggal kell védened a nézeteidet - különben kiforgatják a szavaidat.
MN: Filmesként is gyakran foglalkozott társadalmi kérdésekkel.
GC: A mozi sokat tehet, időnként követi, máskor formálja a közvéleményt. Az emberi jogi mozgalom már eléggé beindult, amikor megjelent a Találd ki, ki jön ma hozzánk vacsorára?, amiben a főszereplő, Spencer Tracy szembesül vele, hogy bár liberális, mégis milyen nehéz lenyelnie, hogy fekete férfihoz akar hozzámenni a lánya. És a film elindított egy vitát. Az Oroszlánkölykökben Brando nácit játszott, az Életünk legszebb évei megmutatta, hogy a második világháború egyáltalán nem olyan diadalmas sztori, mint ahogy azt mondták. A Hazatérés megkérdőjelezte a hivatalos politikai álláspontot Vietnamról. És a többi kedvenc filmem: Az elnök emberei, A Parallax-terv, a Hálózat, a Tizenkét dühös ember. Sok protest-mozi készült a 60-as, 70-es években, imádom őket! Mégis azt hiszem, nem minden esetben a mozivásznon van a legjobb helye a társadalmi aktivista tevékenységnek.
MN: Mert közben a filmjei sikerére is ügyelnie kell?
GC: Muszáj váltogatni a könnyedebb és fajsúlyosabb témákat. Ha bevállalsz rizikós független filmeket, akkor is arra fogadsz, hogy pénzt fognak termelni: és ha ez nem sikerül, mint ahogy A jó német, a Good Night, and Good Luck vagy az Egy veszedelmes elme vallomásai egy fityinget sem hoztak, hiába okozott művészileg elégedettséget, hogy te voltál e filmeknek az őrangyala, még inkább eszedbe juttatják a filmbiznisz alapszabályát, miszerint: egyetlen rossz napod sem lehet! Nem engedheted meg magadnak. Imádom az említett munkáimat, de pontosan tudom, mennyire vannak beárazva a szakmában. Roppant fontos, hogy az embert ne skatulyázzák be a pénzemberek. Jó pár szórakoztató filmmel a hátam mögött több "mondanivalós" mozit készítettem, és a Sziriana után Hollywood összes politikai forgatókönyve az én asztalomon landolt. De a vígjátékok mezején is ringben kell maradnom vagy az Oceans Eleven-mozikban, ami távolabb már nem is lehetne a politikától. Nem vagyok sznob, csípem én ezeket is. Újabban megfordult a fejemben, hogy szívesen benne lennék néhány európai filmben, de ahhoz meg kellene tanulnom egy-két idegen nyelvet. Kentuckyban, ahonnan származom, nekünk még a brit angol is idegen nyelv!
MN: Éveken át Steven Soderbergh üzlettársa volt, de neki időközben elment a kedve a produceri munkától.
GC: A filmipar széthúzásra hajlamos közeg. Ha olyan emberekre lelsz, akikkel jól megértitek egymást, össze kell tartani. Stevennel hasonló a munkastílusunk: valljuk, hogy mindenkit egyenlőként kell kezelni, és minden felmerülő nehézséget a lehető legkevesebb feszkóval kell megoldani. Nem szeretem a felesleges drámázást a forgatásokon. Az ilyen munkában nincs semmi öröm. Dolgoztam már úgy is, és nagyon zavarónak éreztem.
MN: Melyik filmben?
GC: A Sivatagi cápákban nagyon ellenséges volt a hangulat. Két hónappal hosszabb is lett a forgatás emiatt, és közben mindenkit vagy kirúgtak, vagy magától elhúzta a csíkot.
MN: Nemrég az Egek urában emberek százait rúgta ki.
GC: Nagyon is meg tudtam érteni a történet lényegét, hiszen olyan szakmában dolgozom, ahol az emberek 95 százalékának nincs állandó munkája és a létminimum alatt tengődnek.
MN: A világ nemcsak politikailag elkötelezett sztárként és sokoldalú filmkészítőként tekint önre, hanem szívtipróként is.
GC: Nagyon hiú vagyok! A hajam és a fogam számít a gyengémnek. De azt hiszem, ma már képes vagyok lazábban venni ezeket a dolgokat. A legjobbat kell kihoznom magamból, amíg ott a haj a fejemen. Előbb-utóbb úgyis kihullik, s a karrierem leszálló ágba kerül - mint minden karrier a világban.
MN: Van gondja a bulvársajtóval?
GC: Újságíró apám révén hírekkel körülvéve nőttem fel. Értem én, hogy a nyomtatott sajtó tömegesen veszíti el az előfizetőit, és valahogy el kell adni a lapot. Csakhogy drasztikusan csökkent az igazi tudósítói munka: ahogy megjelenik egy beszámoló, azt 1800 másik médium veszi át - attól függetlenül, hogy igaz-e vagy sem! Ha rólam szól, és nem igaz, ezt ki is jelenthetem, de már csak az fog lejönni mindenütt: X bulvárlap állította, a sztár pedig cáfolta. Az úgy szóba sem kerül, hogy közben bebizonyosodott, a sztori nem igaz. Régen megbízható forrásokból eredtek a hírek, és legalább két szemtanútól. Ma ennek nyoma sincs.
MN: Hogy került a filmszakmába?
GC: Nagybátyám, Miguel Ferrer Kentuckyban forgatott, és napi ötven dolcsiért kibérelte a produkció a kocsimat. Aztán adtak egy statisztaszerepet, és végül Miguel azt mondta: "Gyere Los Angelesbe színészkedni!" Egész nyáron dohányföldeken dolgoztam, szörnyű meló, nekem elhiheti, Hollywood ehhez képest jóval értelmesebb alternatívának tűnt. Hosszú időt töltöttem ismeretlenségben, ezért nagyon tudom élvezni, hogy sokkal sikeresebb lettem, mint ahogy azt valaha képzeltem. Későn futottam be, közel a negyvenhez. Innen nekem már minden csak ráadás, ajándék.
MN: Ma nem pirul el amiatt, hogy karrierje első szakasza olyan veretesnek nem éppen mondható művekkel van kikövezve, mint a Gyilkos paradicsomok visszatérése vagy az agyonhallgatott Grizzly 2, amit mellesleg fővárosunkban forgatott.
GC: Jól éreztem magam Budapesten, főleg Buda tetszett. Tény, hogy megfordultam olyan produkciókban, amikre nem a színvonaluk miatt fogunk emlékezni. A(z Angela Lansbury főszereplésével készült) Gyilkos sorok című krimisorozat például az önmaguk árnyékává vált színészek elfekvője volt, ahova mindenkit behajítottak egy epizódra, akinek nem volt jövője. Sok mindent tennék másként az életben, a Batman és Robin például határozottan közéjük tartozik! Nehéz olyan filmekben dolgozni, amikről eleve tudod, hogy nem fognak tetszeni neked. Ha pénzszűkében vagy, akkor persze van alibid. A projektek, amikben részt veszek, tükrözik a gondolkodásmódom. És most már csak olyan filmeket vállalok, amikre büszke lehetek. Néhány év múlva úgyis feladványként végzem egy tévés vetélkedőben!
