Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?

Az idősek nemi élete az aktív(abb) korúak körében majdnem olyan tabu, mint amilyen szűk pár évtizede még a melegeké volt. A dolog ellen szóló érveink pedig legalább annyira mélyen gyökerezők, mint amennyire nem tudjuk, hogy melyek is azok. Persze nevezhetjük magunkat evolucionistának, de utoljára Tyler Durden szájából hangzott jól, hogy lelőne minden pandát, amelyik nem kefél a fajfenntartásért. Vagy mondhatjuk, hogy visszataszító, viszont amikor a szüleink szobájából kiszűrődő hangok ellen párnát szorítanánk a fejünkre, a vánkosból Freud súgja a fülünkbe, hogy egyszerűen nem szeretjük a konkurenciát. Valójában tehát abbéli önzőségünk miatt nem beszélünk az időskori szexről, mert nem esik jól rágondolni. Ez a tabusítás pedig jócskán hozzájárul azon nők millióinak gátlásaihoz, akik a rossz megítéléstől tartva kénytelenek heves muskátliültetéssel kigyomlálni magukból forrongó szexuális vágyaikat.

Ám, ahol elnyomás van, ott felszabadítás is lesz, ha a filmiparon múlik. De egy ilyen kínos téma esetében gyakran csak egyetlen eszközben bízhat a bevételből élő alkotó, amelynek viszont olyan ereje van, hogy akár a társadalom mélyszövetébe ivódott ageizmust is oldani tudja, ez pedig a fetisizálás. Akinek kevés volt a Diploma előtt, annak a gerontoszexet tárgyaló közönségfilmek teljes hullámával szolgál most az ipar.