Interjú

„Megjelent egy elefánt”

Dr. Sós Endre állatorvos, Vadon János műsorvezető

Film

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Endre a Budapesti Állat- és Növénykert állategészségügyi igazgatója, vezető állatorvosa, Jánosról pedig tudni lehet, hogy évtizedek óta lelkes állatvédő. Mikor kezdődött az állatszeretetük?

Sós Endre: Mindig is odavoltam az állatokért, ami azért is furcsa, mert nem ilyen famíliából jövök. Édesapám ügyvéd, a család inkább az irodalomért, a festészetért lelkesedett. Engem viszont a természet, az élőlények vonzottak, kiskoromtól kezdve mindig állatos képeskönyveket kértem ajándékba, később a Margit körúton topogva vártam a könyvesbolt előtt a Búvár Zsebkönyvek új kötetének megjelenését. Ahogy nagyobb lettem, jöttek maguk az állatok is.

Vadon János: Nekem gyakorlatilag az egész életem állatok között telt, amióta az eszemet tudom – ami minimum ötéves koromra datálható –, volt körülöttünk kutya, macska, tyúkok. Nemrég utánaszámoltam, 47 éven keresztül mindig volt kutya a családban. Mindig is vonzottak az állatok, őszintébb, ösztönösebb élőlényeknek tartom őket, mint az embereket. Talán ennek köszönhető, hogy hiába nőttem fel húst hússal evő családban, húsz éve vegetáriánus lettem. Rájöttem, hogy nem összeegyeztethető, hogy megeszem azokat, akiket szeretek és a barátaimnak tartok.

MN: Mindenkinek, aki szereti az állatokat, el kell jutnia odáig, hogy nem eszi meg őket?

Vadon János: Természetesen nem. Ahogy mondani szokták, mindenki ugyanarra a hegyre tart fel, csak mindenki más úton, ki hosszabban, ki rövidebben, meredekebben vagy lankásabban. Mindenkinek megvan a saját lelkiismerete. Én abban bízom, hogy a társadalom kollektíven képes lesz előrébb lépni, mert most kis túlzással két állapot van: a láncra vert, moslékkal etetett házőrző, amelynek a gazdája nem érti, mi ezzel a baj, és a radikális, hittérítő vegánok, akik számára én is gonosz vagyok, mert lakto-vegetáriánusként fogyasztok tejterméket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.