Interjú

„Megjelent egy elefánt”

Dr. Sós Endre állatorvos, Vadon János műsorvezető

Film

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Endre a Budapesti Állat- és Növénykert állategészségügyi igazgatója, vezető állatorvosa, Jánosról pedig tudni lehet, hogy évtizedek óta lelkes állatvédő. Mikor kezdődött az állatszeretetük?

Sós Endre: Mindig is odavoltam az állatokért, ami azért is furcsa, mert nem ilyen famíliából jövök. Édesapám ügyvéd, a család inkább az irodalomért, a festészetért lelkesedett. Engem viszont a természet, az élőlények vonzottak, kiskoromtól kezdve mindig állatos képeskönyveket kértem ajándékba, később a Margit körúton topogva vártam a könyvesbolt előtt a Búvár Zsebkönyvek új kötetének megjelenését. Ahogy nagyobb lettem, jöttek maguk az állatok is.

Vadon János: Nekem gyakorlatilag az egész életem állatok között telt, amióta az eszemet tudom – ami minimum ötéves koromra datálható –, volt körülöttünk kutya, macska, tyúkok. Nemrég utánaszámoltam, 47 éven keresztül mindig volt kutya a családban. Mindig is vonzottak az állatok, őszintébb, ösztönösebb élőlényeknek tartom őket, mint az embereket. Talán ennek köszönhető, hogy hiába nőttem fel húst hússal evő családban, húsz éve vegetáriánus lettem. Rájöttem, hogy nem összeegyeztethető, hogy megeszem azokat, akiket szeretek és a barátaimnak tartok.

MN: Mindenkinek, aki szereti az állatokat, el kell jutnia odáig, hogy nem eszi meg őket?

Vadon János: Természetesen nem. Ahogy mondani szokták, mindenki ugyanarra a hegyre tart fel, csak mindenki más úton, ki hosszabban, ki rövidebben, meredekebben vagy lankásabban. Mindenkinek megvan a saját lelkiismerete. Én abban bízom, hogy a társadalom kollektíven képes lesz előrébb lépni, mert most kis túlzással két állapot van: a láncra vert, moslékkal etetett házőrző, amelynek a gazdája nem érti, mi ezzel a baj, és a radikális, hittérítő vegánok, akik számára én is gonosz vagyok, mert lakto-vegetáriánusként fogyasztok tejterméket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.