Interjú

„Megjelent egy elefánt”

Dr. Sós Endre állatorvos, Vadon János műsorvezető

Film

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Endre a Budapesti Állat- és Növénykert állategészségügyi igazgatója, vezető állatorvosa, Jánosról pedig tudni lehet, hogy évtizedek óta lelkes állatvédő. Mikor kezdődött az állatszeretetük?

Sós Endre: Mindig is odavoltam az állatokért, ami azért is furcsa, mert nem ilyen famíliából jövök. Édesapám ügyvéd, a család inkább az irodalomért, a festészetért lelkesedett. Engem viszont a természet, az élőlények vonzottak, kiskoromtól kezdve mindig állatos képeskönyveket kértem ajándékba, később a Margit körúton topogva vártam a könyvesbolt előtt a Búvár Zsebkönyvek új kötetének megjelenését. Ahogy nagyobb lettem, jöttek maguk az állatok is.

Vadon János: Nekem gyakorlatilag az egész életem állatok között telt, amióta az eszemet tudom – ami minimum ötéves koromra datálható –, volt körülöttünk kutya, macska, tyúkok. Nemrég utánaszámoltam, 47 éven keresztül mindig volt kutya a családban. Mindig is vonzottak az állatok, őszintébb, ösztönösebb élőlényeknek tartom őket, mint az embereket. Talán ennek köszönhető, hogy hiába nőttem fel húst hússal evő családban, húsz éve vegetáriánus lettem. Rájöttem, hogy nem összeegyeztethető, hogy megeszem azokat, akiket szeretek és a barátaimnak tartok.

MN: Mindenkinek, aki szereti az állatokat, el kell jutnia odáig, hogy nem eszi meg őket?

Vadon János: Természetesen nem. Ahogy mondani szokták, mindenki ugyanarra a hegyre tart fel, csak mindenki más úton, ki hosszabban, ki rövidebben, meredekebben vagy lankásabban. Mindenkinek megvan a saját lelkiismerete. Én abban bízom, hogy a társadalom kollektíven képes lesz előrébb lépni, mert most kis túlzással két állapot van: a láncra vert, moslékkal etetett házőrző, amelynek a gazdája nem érti, mi ezzel a baj, és a radikális, hittérítő vegánok, akik számára én is gonosz vagyok, mert lakto-vegetáriánusként fogyasztok tejterméket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.