Interjú

„Megjelent egy elefánt”

Dr. Sós Endre állatorvos, Vadon János műsorvezető

Film

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Endre a Budapesti Állat- és Növénykert állategészségügyi igazgatója, vezető állatorvosa, Jánosról pedig tudni lehet, hogy évtizedek óta lelkes állatvédő. Mikor kezdődött az állatszeretetük?

Sós Endre: Mindig is odavoltam az állatokért, ami azért is furcsa, mert nem ilyen famíliából jövök. Édesapám ügyvéd, a család inkább az irodalomért, a festészetért lelkesedett. Engem viszont a természet, az élőlények vonzottak, kiskoromtól kezdve mindig állatos képeskönyveket kértem ajándékba, később a Margit körúton topogva vártam a könyvesbolt előtt a Búvár Zsebkönyvek új kötetének megjelenését. Ahogy nagyobb lettem, jöttek maguk az állatok is.

Vadon János: Nekem gyakorlatilag az egész életem állatok között telt, amióta az eszemet tudom – ami minimum ötéves koromra datálható –, volt körülöttünk kutya, macska, tyúkok. Nemrég utánaszámoltam, 47 éven keresztül mindig volt kutya a családban. Mindig is vonzottak az állatok, őszintébb, ösztönösebb élőlényeknek tartom őket, mint az embereket. Talán ennek köszönhető, hogy hiába nőttem fel húst hússal evő családban, húsz éve vegetáriánus lettem. Rájöttem, hogy nem összeegyeztethető, hogy megeszem azokat, akiket szeretek és a barátaimnak tartok.

MN: Mindenkinek, aki szereti az állatokat, el kell jutnia odáig, hogy nem eszi meg őket?

Vadon János: Természetesen nem. Ahogy mondani szokták, mindenki ugyanarra a hegyre tart fel, csak mindenki más úton, ki hosszabban, ki rövidebben, meredekebben vagy lankásabban. Mindenkinek megvan a saját lelkiismerete. Én abban bízom, hogy a társadalom kollektíven képes lesz előrébb lépni, mert most kis túlzással két állapot van: a láncra vert, moslékkal etetett házőrző, amelynek a gazdája nem érti, mi ezzel a baj, és a radikális, hittérítő vegánok, akik számára én is gonosz vagyok, mert lakto-vegetáriánusként fogyasztok tejterméket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.