Interjú

„Megjelent egy elefánt”

Dr. Sós Endre állatorvos, Vadon János műsorvezető

Film

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Endre a Budapesti Állat- és Növénykert állategészségügyi igazgatója, vezető állatorvosa, Jánosról pedig tudni lehet, hogy évtizedek óta lelkes állatvédő. Mikor kezdődött az állatszeretetük?

Sós Endre: Mindig is odavoltam az állatokért, ami azért is furcsa, mert nem ilyen famíliából jövök. Édesapám ügyvéd, a család inkább az irodalomért, a festészetért lelkesedett. Engem viszont a természet, az élőlények vonzottak, kiskoromtól kezdve mindig állatos képeskönyveket kértem ajándékba, később a Margit körúton topogva vártam a könyvesbolt előtt a Búvár Zsebkönyvek új kötetének megjelenését. Ahogy nagyobb lettem, jöttek maguk az állatok is.

Vadon János: Nekem gyakorlatilag az egész életem állatok között telt, amióta az eszemet tudom – ami minimum ötéves koromra datálható –, volt körülöttünk kutya, macska, tyúkok. Nemrég utánaszámoltam, 47 éven keresztül mindig volt kutya a családban. Mindig is vonzottak az állatok, őszintébb, ösztönösebb élőlényeknek tartom őket, mint az embereket. Talán ennek köszönhető, hogy hiába nőttem fel húst hússal evő családban, húsz éve vegetáriánus lettem. Rájöttem, hogy nem összeegyeztethető, hogy megeszem azokat, akiket szeretek és a barátaimnak tartok.

MN: Mindenkinek, aki szereti az állatokat, el kell jutnia odáig, hogy nem eszi meg őket?

Vadon János: Természetesen nem. Ahogy mondani szokták, mindenki ugyanarra a hegyre tart fel, csak mindenki más úton, ki hosszabban, ki rövidebben, meredekebben vagy lankásabban. Mindenkinek megvan a saját lelkiismerete. Én abban bízom, hogy a társadalom kollektíven képes lesz előrébb lépni, mert most kis túlzással két állapot van: a láncra vert, moslékkal etetett házőrző, amelynek a gazdája nem érti, mi ezzel a baj, és a radikális, hittérítő vegánok, akik számára én is gonosz vagyok, mert lakto-vegetáriánusként fogyasztok tejterméket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.