vaklárma

Fetisizálj, baby!

Film

Ah, a nő… angyal ő és démon, szeleburdi csitri, számító dög, finom belső szerveinek egészen ékes bársony tokja – vagy bármi, amit fetisizálni lehet.

Hófehér bőre hideg vászon, amelyre a férfi, fantáziájának végtelen filmjét vetítheti, rendezői változatban, egyetlen vágással középen.

A férfiak költötte nőalakoknál olykor kevés mókásabb (szánalmasabb) figura van. De ne higgyük, hogy csak férfi írhat károsan életszerűtlen nőkről, elvégre az internalizált szexizmus nem játék. Egyre több az olyan, nők készítette film, amelyben már-már GILF (nagymama, akinek belenyalnának a lekvárjába) repül rá pelyhedző fiúkra olyan helyzetekben, amelyekért fordítva már lángba borítanánk az internetet (lásd: Mindenütt férfi, július 4-től a mozikban). Ilyen dupla standardokkal ugyanis az életben nem lesz komolyan vehető az egyenjogúság gondolata.

A női főszereplő tehát egy skálán helyezhető el autentikusság tekintetében, de ha sikerül is a kész figurával a valóság felé hajlani, az érdekel-e majd egyáltalán valakit?

A női lét nehézségeit hol is, mint a tiné­dzserkorban lehet a leglátványosabban bemutatni, ahol minden gond összesűrűsödik, pláne akkor, ha az ember lányánál reproduktív betegséget diagnosztizálnak, ami idejekorán determinálja az utat, amelyet járnia kell. Az Intim pokol (június 27., Max) című felnövéstörténet valószínűleg az itt felsorolt lista üdítő kivétele lesz hiteles reprezentáció szempontjából.

Ha már beteges bálványozás, annak talán a legdemonstratívabb példája Taylor Swift, a született szomszéd lány esete, akinek június 21-én a Maxra érkezik dokusorozata legújabb beefjéről Scooter Braunnal. Mi sem bizonyítja jobban, hogy sok férfi csak felületet keres saját vágyai projektálására, mint maga a „girl next door” kifejezés. A nő, akinek legfőbb jellemzője a semmilyenség. Aki ott van mellettünk, de soha el nem érhetjük, gyönyörű, de nem tud róla, és természetesen a csak foltokban szakállasodó szomszéd fiúra vár, hogy felvilágosítsa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.