vaklárma

Fetisizálj, baby!

Film

Ah, a nő… angyal ő és démon, szeleburdi csitri, számító dög, finom belső szerveinek egészen ékes bársony tokja – vagy bármi, amit fetisizálni lehet.

Hófehér bőre hideg vászon, amelyre a férfi, fantáziájának végtelen filmjét vetítheti, rendezői változatban, egyetlen vágással középen.

A férfiak költötte nőalakoknál olykor kevés mókásabb (szánalmasabb) figura van. De ne higgyük, hogy csak férfi írhat károsan életszerűtlen nőkről, elvégre az internalizált szexizmus nem játék. Egyre több az olyan, nők készítette film, amelyben már-már GILF (nagymama, akinek belenyalnának a lekvárjába) repül rá pelyhedző fiúkra olyan helyzetekben, amelyekért fordítva már lángba borítanánk az internetet (lásd: Mindenütt férfi, július 4-től a mozikban). Ilyen dupla standardokkal ugyanis az életben nem lesz komolyan vehető az egyenjogúság gondolata.

A női főszereplő tehát egy skálán helyezhető el autentikusság tekintetében, de ha sikerül is a kész figurával a valóság felé hajlani, az érdekel-e majd egyáltalán valakit?

A női lét nehézségeit hol is, mint a tiné­dzserkorban lehet a leglátványosabban bemutatni, ahol minden gond összesűrűsödik, pláne akkor, ha az ember lányánál reproduktív betegséget diagnosztizálnak, ami idejekorán determinálja az utat, amelyet járnia kell. Az Intim pokol (június 27., Max) című felnövéstörténet valószínűleg az itt felsorolt lista üdítő kivétele lesz hiteles reprezentáció szempontjából.

Ha már beteges bálványozás, annak talán a legdemonstratívabb példája Taylor Swift, a született szomszéd lány esete, akinek június 21-én a Maxra érkezik dokusorozata legújabb beefjéről Scooter Braunnal. Mi sem bizonyítja jobban, hogy sok férfi csak felületet keres saját vágyai projektálására, mint maga a „girl next door” kifejezés. A nő, akinek legfőbb jellemzője a semmilyenség. Aki ott van mellettünk, de soha el nem érhetjük, gyönyörű, de nem tud róla, és természetesen a csak foltokban szakállasodó szomszéd fiúra vár, hogy felvilágosítsa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”