film - Oly sokáig szerettelek

  • Szabó Ágnes
  • 2009. április 23.

Film

Úgy a film közepén csendül fel zongorán a címbe foglalt gyermekdal. Soha el nem felejtelek, satöbbi, satöbbi - milyen szép szerelmi vallomás is lehetne, ha az volna.

Vallomás persze, csak épp a testvéri szeretetrõl. Mert az milyen is? Hogyan szeretjük azt, akinek léte a magunkéhoz hasonlatosan evidens, s magától értetõdõ, hogy mióta van, velem van, hozzám tartozik. Persze néha szívás; ha te vagy a nagyobb, azért, mert mindig engedned kell, ha meg a kisebb, sokat kell tûrnöd. Például jó párszor betörik a fejed, játszásiból kifúrják a füled. Az Oly sokáig szerettelek egy finom és szívbemarkolóan tiszta történet a testvéri szeretetrõl, a szavak nélküli megértésrõl és elfogadásról. De azért leginkább szívbemarkolóan... Hisz' arról szól, hogyan bocsátunk meg, ha a másik megbocsáthatatlant tesz - orvosként megöli hatéves gyermekét. És hogyan bocsátjuk meg a másiknak, ha a börtönben 15 évig úgy érezzük, hogy cserben hagyott. Kristin Scott Thomas és Elsa Zylberstein azért (a kedvünkért) megpróbálja a lehetetlent. Kristin Scott Thomas szeme talán még soha nem volt ennyire szürke - talán élete sem, tekintve, hogy 15 évet húz le gyilkosságért a fegyházban - mondjuk a stylist sokat segít, végig szürke holmikba öltözteti. Elsa Zylberstein pedig oly szemérmesen érzéki, mintha most is - mint korai vászonmunkáiban - egy Modigliani-festményrõl lépett volna le. De a végén a szürke szem sötétkékre változik - legyen ez a francia dráma kötelezõ penzum húgunk, nõvérünk, öcsénk vagy bátyánk és egy százas csomag papírzsebkendõ társaságában.

Az Odeon bemutatója

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.