Vallomás persze, csak épp a testvéri szeretetrõl. Mert az milyen is? Hogyan szeretjük azt, akinek léte a magunkéhoz hasonlatosan evidens, s magától értetõdõ, hogy mióta van, velem van, hozzám tartozik. Persze néha szívás; ha te vagy a nagyobb, azért, mert mindig engedned kell, ha meg a kisebb, sokat kell tûrnöd. Például jó párszor betörik a fejed, játszásiból kifúrják a füled. Az Oly sokáig szerettelek egy finom és szívbemarkolóan tiszta történet a testvéri szeretetrõl, a szavak nélküli megértésrõl és elfogadásról. De azért leginkább szívbemarkolóan... Hisz' arról szól, hogyan bocsátunk meg, ha a másik megbocsáthatatlant tesz - orvosként megöli hatéves gyermekét. És hogyan bocsátjuk meg a másiknak, ha a börtönben 15 évig úgy érezzük, hogy cserben hagyott. Kristin Scott Thomas és Elsa Zylberstein azért (a kedvünkért) megpróbálja a lehetetlent. Kristin Scott Thomas szeme talán még soha nem volt ennyire szürke - talán élete sem, tekintve, hogy 15 évet húz le gyilkosságért a fegyházban - mondjuk a stylist sokat segít, végig szürke holmikba öltözteti. Elsa Zylberstein pedig oly szemérmesen érzéki, mintha most is - mint korai vászonmunkáiban - egy Modigliani-festményrõl lépett volna le. De a végén a szürke szem sötétkékre változik - legyen ez a francia dráma kötelezõ penzum húgunk, nõvérünk, öcsénk vagy bátyánk és egy százas csomag papírzsebkendõ társaságában. Az Odeon bemutatója ****
Neked ajánljuk
Kártyaszámolás
A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.
Prága romokban
Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt.
Tűzzel a szélben
Viharos szél okozott kisebb bonyodalmakat a háromnapos, jubileumi Paloznaki Jazzpikniken, de a szervezés, amely nyomába ér a Sziget professzionalizmusának, úrrá lett ezen.
Halandó érzékiség
A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.
Bartóki billentés
- Csabai Máté
Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.
Hajókórház a járványszigetnél
Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemeteszsákkal.
Kint is, bent is
Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg?
Palackposta a porból
Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.
Caligula lova
Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.
A didergő király
A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.