Schrevek József és testvérei - Pater Sparrow: 1

  • - ts -
  • 2009. november 12.

Film

Hogy ki is a mondott Schrevek? Kora egyik legnagyobb színésze, Rudolf Hrusínsky. Már öreg volt és beteg, amikor eljátszotta Kamondi Zoltán Halálutak és angyalok című (első nagyjáték)filmjének egyik főszerepét. Olyannak tűnt, mint aki azt sem tudja, hol van - csak épp át kell adnia a csomagot, s már megy is. Nem Prágába, valahova, egészen máshová - hacsak nem Olsanyba. Furcsa egy mozi volt, húsz év távolából azt is kimondhatjuk, Kamondi pályáján sem lett folytatása - egész eddig.

 

Mindevvel nem Pater Sparrow rendezői önállóságát akarjuk kétségbe vonni - csak az 1 helyét keressük a polcon. A rendező is valamiféle közös alkotói munkát említ itt. S ez az egyetlen hivatkozás untig elég ahhoz, hogy az első filmes alkotót a magyar filmművészet legújabb kori törekvéseinek egyik alakulatához sorolhassuk - pontosabban: ezen csoportozat két tagozatának egyikéhez. Azokhoz, akiket Andrej Tarkovszkij idén harmincéves filmje, a Stalker vezetett kézen fogva a kamera mögé.

A Stalker anno egy akkora maflást nyomott a magyar filmkészítő népességnek, hogy az attól kódult - soha rosszabbtól. Tarkovszkij kékesszürke mesevilágából minálunk (honi jelöltjeinknek) két irányba mutatkozott kijárat. A szociohorror és a líra felé. Emlékeznek, merre ment(ek) a Halálutak és angyalok? Mindenesetre könnyen kitalálhatják, nekünk itt elég annyi, hogy Schrevek József egyik testvérét Alekszander Kajdanovszkijnak hívták - most is elkélt volna a közreműködése. A másikat meg Sinkó Lászlónak.

Schrevek kereste, kereste és végül megtalálta a megfelelő médiumot, akinek továbbadhatja kétségkívül természetfeletti (a rendelkezésre álló emberi szinteket meghaladó) tudását; a stalkerhez eljöttek e tudásért, mire ő - rövid alkalmassági vizsga után - megmutatta az utat hozzá; Sinkó László (Tamel), az 1 egyik vitathatatlan főalakja pedig úgy van vele, hogy hát elmondaná mindenkinek. Lássuk, mire mennek általa! Ám a megértés útja leginkább mégis kifürkészhetetlen. Pitch titkos ügynök (a valóságvédelmi izétől, végtére is utópiában vagyunk, s azt szokta meg az ember, hogy az ilyenek a jövőben játszódnak) minden követ és technikát megmozgat, hogy megértse - mit is tud Tamel, miért is rossz ez a tudás annak a tudásnak, ami az adott időpillanatban használatos. Azon mindenkori tudásnak, ami egyenlő (nem csak a közmondás szerint) a hatalommal.

Van tehát, aki közkinccsé tenné, lehozná az embereknek, szájon és fülön és satöbbi, s van, aki inkább megszerezné, mint ajándékba kapná, inkább birtokolná, magáévá tenné, mintsem részesülne áldásaiban. Az anyag mindenesetre le van írva egy könyvben, egy nagy összegző műben, mely az emberiség egy kortynyi idejét mutatja fel - nem megfeledkezvén az utolsó sunnyogókról sem. Stanislaw Lemnek épp az ilyenek voltak a kedvencei, melyek közül az enyém Decantor, aki konkrétan az öröklét titkát fejtette meg, s csukta be a lelket valami szelencébe... S a Sztrugackij testvérek (a Stalker szerzői) sem voltak egy szikrányit sem különbek a Deákné lenvásznánál, szebben mondva Tarkovszkij is vitt korábban Lemet vászonra (Solaris: mely ugyanilyen kunsztot tudott, feltámadtak rajta halott szeretteink).

Pater Sparrow művét tisztelettudóan végig kékesszürkében tartva magabiztosan mozog a választott nehéz terepen. Vagyis nem annyira magabiztosan, mert végig dumál, be nem áll a szája. Az 1 beszélő mozi, határozottan filmszerű háttérrel. Az utóbbi idők talán legígéretesebb belépője.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.