Mindevvel nem Pater Sparrow rendezői önállóságát akarjuk kétségbe vonni - csak az 1 helyét keressük a polcon. A rendező is valamiféle közös alkotói munkát említ itt. S ez az egyetlen hivatkozás untig elég ahhoz, hogy az első filmes alkotót a magyar filmművészet legújabb kori törekvéseinek egyik alakulatához sorolhassuk - pontosabban: ezen csoportozat két tagozatának egyikéhez. Azokhoz, akiket Andrej Tarkovszkij idén harmincéves filmje, a Stalker vezetett kézen fogva a kamera mögé.
A Stalker anno egy akkora maflást nyomott a magyar filmkészítő népességnek, hogy az attól kódult - soha rosszabbtól. Tarkovszkij kékesszürke mesevilágából minálunk (honi jelöltjeinknek) két irányba mutatkozott kijárat. A szociohorror és a líra felé. Emlékeznek, merre ment(ek) a Halálutak és angyalok? Mindenesetre könnyen kitalálhatják, nekünk itt elég annyi, hogy Schrevek József egyik testvérét Alekszander Kajdanovszkijnak hívták - most is elkélt volna a közreműködése. A másikat meg Sinkó Lászlónak.
Schrevek kereste, kereste és végül megtalálta a megfelelő médiumot, akinek továbbadhatja kétségkívül természetfeletti (a rendelkezésre álló emberi szinteket meghaladó) tudását; a stalkerhez eljöttek e tudásért, mire ő - rövid alkalmassági vizsga után - megmutatta az utat hozzá; Sinkó László (Tamel), az 1 egyik vitathatatlan főalakja pedig úgy van vele, hogy hát elmondaná mindenkinek. Lássuk, mire mennek általa! Ám a megértés útja leginkább mégis kifürkészhetetlen. Pitch titkos ügynök (a valóságvédelmi izétől, végtére is utópiában vagyunk, s azt szokta meg az ember, hogy az ilyenek a jövőben játszódnak) minden követ és technikát megmozgat, hogy megértse - mit is tud Tamel, miért is rossz ez a tudás annak a tudásnak, ami az adott időpillanatban használatos. Azon mindenkori tudásnak, ami egyenlő (nem csak a közmondás szerint) a hatalommal.
Van tehát, aki közkinccsé tenné, lehozná az embereknek, szájon és fülön és satöbbi, s van, aki inkább megszerezné, mint ajándékba kapná, inkább birtokolná, magáévá tenné, mintsem részesülne áldásaiban. Az anyag mindenesetre le van írva egy könyvben, egy nagy összegző műben, mely az emberiség egy kortynyi idejét mutatja fel - nem megfeledkezvén az utolsó sunnyogókról sem. Stanislaw Lemnek épp az ilyenek voltak a kedvencei, melyek közül az enyém Decantor, aki konkrétan az öröklét titkát fejtette meg, s csukta be a lelket valami szelencébe... S a Sztrugackij testvérek (a Stalker szerzői) sem voltak egy szikrányit sem különbek a Deákné lenvásznánál, szebben mondva Tarkovszkij is vitt korábban Lemet vászonra (Solaris: mely ugyanilyen kunsztot tudott, feltámadtak rajta halott szeretteink).
Pater Sparrow művét tisztelettudóan végig kékesszürkében tartva magabiztosan mozog a választott nehéz terepen. Vagyis nem annyira magabiztosan, mert végig dumál, be nem áll a szája. Az 1 beszélő mozi, határozottan filmszerű háttérrel. Az utóbbi idők talán legígéretesebb belépője.
Forgalmazza a Mozinet
