Schrevek József és testvérei - Pater Sparrow: 1

  • - ts -
  • 2009. november 12.

Film

Hogy ki is a mondott Schrevek? Kora egyik legnagyobb színésze, Rudolf Hrusínsky. Már öreg volt és beteg, amikor eljátszotta Kamondi Zoltán Halálutak és angyalok című (első nagyjáték)filmjének egyik főszerepét. Olyannak tűnt, mint aki azt sem tudja, hol van - csak épp át kell adnia a csomagot, s már megy is. Nem Prágába, valahova, egészen máshová - hacsak nem Olsanyba. Furcsa egy mozi volt, húsz év távolából azt is kimondhatjuk, Kamondi pályáján sem lett folytatása - egész eddig.

 

Mindevvel nem Pater Sparrow rendezői önállóságát akarjuk kétségbe vonni - csak az 1 helyét keressük a polcon. A rendező is valamiféle közös alkotói munkát említ itt. S ez az egyetlen hivatkozás untig elég ahhoz, hogy az első filmes alkotót a magyar filmművészet legújabb kori törekvéseinek egyik alakulatához sorolhassuk - pontosabban: ezen csoportozat két tagozatának egyikéhez. Azokhoz, akiket Andrej Tarkovszkij idén harmincéves filmje, a Stalker vezetett kézen fogva a kamera mögé.

A Stalker anno egy akkora maflást nyomott a magyar filmkészítő népességnek, hogy az attól kódult - soha rosszabbtól. Tarkovszkij kékesszürke mesevilágából minálunk (honi jelöltjeinknek) két irányba mutatkozott kijárat. A szociohorror és a líra felé. Emlékeznek, merre ment(ek) a Halálutak és angyalok? Mindenesetre könnyen kitalálhatják, nekünk itt elég annyi, hogy Schrevek József egyik testvérét Alekszander Kajdanovszkijnak hívták - most is elkélt volna a közreműködése. A másikat meg Sinkó Lászlónak.

Schrevek kereste, kereste és végül megtalálta a megfelelő médiumot, akinek továbbadhatja kétségkívül természetfeletti (a rendelkezésre álló emberi szinteket meghaladó) tudását; a stalkerhez eljöttek e tudásért, mire ő - rövid alkalmassági vizsga után - megmutatta az utat hozzá; Sinkó László (Tamel), az 1 egyik vitathatatlan főalakja pedig úgy van vele, hogy hát elmondaná mindenkinek. Lássuk, mire mennek általa! Ám a megértés útja leginkább mégis kifürkészhetetlen. Pitch titkos ügynök (a valóságvédelmi izétől, végtére is utópiában vagyunk, s azt szokta meg az ember, hogy az ilyenek a jövőben játszódnak) minden követ és technikát megmozgat, hogy megértse - mit is tud Tamel, miért is rossz ez a tudás annak a tudásnak, ami az adott időpillanatban használatos. Azon mindenkori tudásnak, ami egyenlő (nem csak a közmondás szerint) a hatalommal.

Van tehát, aki közkinccsé tenné, lehozná az embereknek, szájon és fülön és satöbbi, s van, aki inkább megszerezné, mint ajándékba kapná, inkább birtokolná, magáévá tenné, mintsem részesülne áldásaiban. Az anyag mindenesetre le van írva egy könyvben, egy nagy összegző műben, mely az emberiség egy kortynyi idejét mutatja fel - nem megfeledkezvén az utolsó sunnyogókról sem. Stanislaw Lemnek épp az ilyenek voltak a kedvencei, melyek közül az enyém Decantor, aki konkrétan az öröklét titkát fejtette meg, s csukta be a lelket valami szelencébe... S a Sztrugackij testvérek (a Stalker szerzői) sem voltak egy szikrányit sem különbek a Deákné lenvásznánál, szebben mondva Tarkovszkij is vitt korábban Lemet vászonra (Solaris: mely ugyanilyen kunsztot tudott, feltámadtak rajta halott szeretteink).

Pater Sparrow művét tisztelettudóan végig kékesszürkében tartva magabiztosan mozog a választott nehéz terepen. Vagyis nem annyira magabiztosan, mert végig dumál, be nem áll a szája. Az 1 beszélő mozi, határozottan filmszerű háttérrel. Az utóbbi idők talán legígéretesebb belépője.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.