Film

VASEMBER 2.

  • - greff -
  • 2010. május 6.

Film

Színes gatyás képregényhéroszokat mozgató filmeket főképp a megrendítően illúziómentes életszemléletért érdemes nézni. Ezek szerint a nagy hős szerepéhez például kizárólag két út vezet: vagy a csodára várunk, mondjuk egy radioaktív pók túlélhető harapására, mint Peter Parker, vagy pedig hatalmas, így aztán nyugodt szívvel herdálható vagyonhoz jutunk, lehetőleg születés útján, mint Tony Stark, a Vasember. Amerikai comicsmozikból ráadásul az identitásképzéshez elengedhetetlen ellenségkép módosulásáról is kielégítően tájékozódhatunk: az első epizódban még hangsúlyosan szereplő Afganisztán a Vasember 2.-ben már egyáltalán nem érdekes, a bajokért, az ismétlődő történelemről szóló tétel alátámasztásaként már megint egy orosz medve a felelős (a Mickey Rourke megformálta drabális figura oroszságának hitelességéért első- és utolsósorban fantáziadús neve - Iván - szavatol).

De nem ez az egyetlen változás. Míg az első körben a színészből rendezővé avanzsált Jon Favreau váratlan ügyességgel csúsztatott egybe hollywoodi mércével vizsgálva kevésbé meseszerű háborús akciót, viszkilóbálós, könnyűszívű jókedv-mozit és gyermekded párbajfilmet, addig a második részre már csak az infantilizmus maradt. Downey Jr. a sokadik fellépés rutinjával, de még (alighanem most utoljára) szerethetően hozza a védjegyszerű kabaréműsort, amire Don Cheadle elmés egysorosokkal replikázik, de nem csak a szövegek murisak állatira. Ott van még az összes odakent mellékkarakter, az ezekhez méltó színészi játék, ott a kézből rendre kicsúszó cselekményszálak és a petyhüdt akciójelenetek. Vicc az egész.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.