Film

VASEMBER 2.

  • - greff -
  • 2010. május 6.

Film

Színes gatyás képregényhéroszokat mozgató filmeket főképp a megrendítően illúziómentes életszemléletért érdemes nézni. Ezek szerint a nagy hős szerepéhez például kizárólag két út vezet: vagy a csodára várunk, mondjuk egy radioaktív pók túlélhető harapására, mint Peter Parker, vagy pedig hatalmas, így aztán nyugodt szívvel herdálható vagyonhoz jutunk, lehetőleg születés útján, mint Tony Stark, a Vasember. Amerikai comicsmozikból ráadásul az identitásképzéshez elengedhetetlen ellenségkép módosulásáról is kielégítően tájékozódhatunk: az első epizódban még hangsúlyosan szereplő Afganisztán a Vasember 2.-ben már egyáltalán nem érdekes, a bajokért, az ismétlődő történelemről szóló tétel alátámasztásaként már megint egy orosz medve a felelős (a Mickey Rourke megformálta drabális figura oroszságának hitelességéért első- és utolsósorban fantáziadús neve - Iván - szavatol).

De nem ez az egyetlen változás. Míg az első körben a színészből rendezővé avanzsált Jon Favreau váratlan ügyességgel csúsztatott egybe hollywoodi mércével vizsgálva kevésbé meseszerű háborús akciót, viszkilóbálós, könnyűszívű jókedv-mozit és gyermekded párbajfilmet, addig a második részre már csak az infantilizmus maradt. Downey Jr. a sokadik fellépés rutinjával, de még (alighanem most utoljára) szerethetően hozza a védjegyszerű kabaréműsort, amire Don Cheadle elmés egysorosokkal replikázik, de nem csak a szövegek murisak állatira. Ott van még az összes odakent mellékkarakter, az ezekhez méltó színészi játék, ott a kézből rendre kicsúszó cselekményszálak és a petyhüdt akciójelenetek. Vicc az egész.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.