Film

VASEMBER 2.

  • - greff -
  • 2010. május 6.

Film

Színes gatyás képregényhéroszokat mozgató filmeket főképp a megrendítően illúziómentes életszemléletért érdemes nézni. Ezek szerint a nagy hős szerepéhez például kizárólag két út vezet: vagy a csodára várunk, mondjuk egy radioaktív pók túlélhető harapására, mint Peter Parker, vagy pedig hatalmas, így aztán nyugodt szívvel herdálható vagyonhoz jutunk, lehetőleg születés útján, mint Tony Stark, a Vasember. Amerikai comicsmozikból ráadásul az identitásképzéshez elengedhetetlen ellenségkép módosulásáról is kielégítően tájékozódhatunk: az első epizódban még hangsúlyosan szereplő Afganisztán a Vasember 2.-ben már egyáltalán nem érdekes, a bajokért, az ismétlődő történelemről szóló tétel alátámasztásaként már megint egy orosz medve a felelős (a Mickey Rourke megformálta drabális figura oroszságának hitelességéért első- és utolsósorban fantáziadús neve - Iván - szavatol).

De nem ez az egyetlen változás. Míg az első körben a színészből rendezővé avanzsált Jon Favreau váratlan ügyességgel csúsztatott egybe hollywoodi mércével vizsgálva kevésbé meseszerű háborús akciót, viszkilóbálós, könnyűszívű jókedv-mozit és gyermekded párbajfilmet, addig a második részre már csak az infantilizmus maradt. Downey Jr. a sokadik fellépés rutinjával, de még (alighanem most utoljára) szerethetően hozza a védjegyszerű kabaréműsort, amire Don Cheadle elmés egysorosokkal replikázik, de nem csak a szövegek murisak állatira. Ott van még az összes odakent mellékkarakter, az ezekhez méltó színészi játék, ott a kézből rendre kicsúszó cselekményszálak és a petyhüdt akciójelenetek. Vicc az egész.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.