Hogyan lesz egy túlsúlyos, alkoholproblémákkal küszködõ lúzerbõl egy csapásra az élet császára, hálás kocsmárosok grátiszitalainak fogyasztója, s adakozó kedvû tinilányok álmainak netovábbja? Mi sem egyszerûbb: elég, ha emberünk egy latex kezeslábasban és egy hátrafelé csúcsosodó bukósisakban (melyekre a rehab valamely fura módszerekkel operáló terápiáján tett szert) megszökik az elvonóról, és egy aprócska, szürreálisan naiv és barátságos lakosokkal felszerelt ír faluban köt ki. Mikor a Cassidy család hazatérve felfedezi a hûtõjüket csontra csupaszító, delíriumban fetrengõ betolakodót, a helyi rendvédelmi szervek (konkrétan a pszichopata rendõrparancsnok) értesítése helyett a kisközség ütõdött, mellékállásban drogdílerként mûködõ orvosát hívják segítségül, aki fel is állítja a diagnózist: a vendég egyértelmûen az ûrbõl érkezett. Hõsünk gyorsan alkalmazkodik a helyzethez, és minden lehetséges módon kiélvezi a lokálidióták ûrlények iránt táplált olthatatlan szeretetét, egészen, míg fel nem tûnik társa, akivel együtt szökött meg az intézetbõl, s mint ahogy két dudás, ugyanennyi, magát galaktikus utazónak kiadó alkesz sem tud meglenni egy csárdában komoly rivalizálás és az ebbõl eredõ bonyodalmak nélkül. Az igen jól sikerült Egyszer (2006) címû minimálmozijuk után John és Kieran Carney a groteszk humor és a könnyed szórakoztatás felé vette az irányt, hogy az ötvenes évek leggagyibb sci-fijeinek szellemében és stíljében készítsenek egy nem túl bonyolult, de annál kedvesebb, az univerzum kétségkívül legbutább lényeit bemutató filmet.
Vetítés: április 15-én, délután fél ötkor a Kinóban
****
