Film: Boldogtalanság, gyere haza! (Fatin Atkin: Fallal szemben)

Film

Hamburg, nem épp a legelegánsabb városrész, hajnal. Cahit (Biro Ünel, 40), a török származású, mindenbõl kiábrándult, alkoholista férfi egy éjszaka után, amit ugyanabban a lerobbant bárban, ugyanúgy tölt el, mint feltehetõen mindig, kocsijába ül, és nekihajt a falnak. Persze túléli, a következõ képben már a pszichiátriai rendelõben, nyakán merevítõvel látjuk, hazaengedik.

"Ezer másik lehetőséget is találhatott volna az öngyilkosságra" - mondja dr. Schiller búcsúzóul. A férfi egykedvűen végighallgatja, és nem is sejti még, hogy az egyik lehetőség már kiszemelte őt magának, mi több, az ajtó mögött várja. Sibel (Sibel Kekilli, 20), a gyönyörű, szintén török származású nő a nyomába ered, és eszeveszett kitartással üldözve arra akarja rávenni, vegye már feleségül. Nem igazán érthető elsőre ez a lendület, ez a hatalmas elán, hiszen Sibel is azért van itt, mint Cahit: most hozták vissza az életbe, és a férfi így elsőre nem tűnik a boldog élet biztosítékának. Sibel szüntelenül Cahit nyomában koslat. "Van egy söröd?" - kérdi a férfi. "Lesz, ha elveszel feleségül" - hangzik a felelet. Aztán hogy, hogy nem, mégis házasság lesz a dologból. Ehhez nem kis mértékben járulnak hozzá a lány hirtelen felindulásból elkövetett érfelvágásai, látványos nagyjelenetei. A szülők (konzervatív török család, Sibel voltaképpen tőlük akar menekülni) berzenkednek a jövevénytől, ami teljességgel érthető is. Ha szülő lennék, én sem szívesen adnám egyetlen lányomat egy hamisítatlan trógerhez, az már igaz. Pedig a férfi mindent bedob a lánykérésnél, a koszhalmazból előhalássza jobb napokat látott öltönyét, kimosakodik, eltűnik állandó borostája is. Ebben a komor filmben talán ez a legmulatságosabb jelenet, ez a mustra, ez a hirtelen jött megfelelési kényszer, aminek végül is honnan lenne oka. (Voltaképp az egész film nagyszerűsége is itt fogható meg: a rendező nem megy bele a többé vagy kevésbé asszimilálódott emigránsok problémáinak fejtegetésébe, nem azt akarja megmutatni, milyen is az ő - kívülről nézve - egzotikus életük, hanem kizárólag alakjainak sorsára fokuszál, és ezek az alakok semmiképpen nem tipikusak.) Aztán persze ez a frigy olyan lesz, amilyennek sejthettük. A szánalmas esküvő, a mással elhált nászéjszaka, a mindent ellepő mocsok eleve baljós hátteret fest a közös jövő elé. És a halálvágy továbbra is folyamatosan jelen van. A férfi önpusztító életmódja, a nő a legváratlanabb pillanatokban elkövetett öngyilkossági kísérletei állandóan a halált kísértik. S hogy az áldozat - vagy nevezzük áldozatuknak - egy kívülálló lesz, az sem biztos, hogy kész szerencse. Megmentik egymást, de minden menedék egy újabb szakadék szélét jelenti, ahová több-kevesebb idő után egyikük belezuhan. Nem a boldogság, a szenvedély reménytelenségéről szól a film, sokkal inkább arról, hogy a boldogságra való képesség vagy képtelenség nem a környezettől függ, hanem bennünk, magunkban lakik, és vagy élünk vele, vagy nem. Hiába hagy fel hősünk az ivással, hiába próbálja a másikkal megmenteni, megmentetni magát, az eleve kudarc. Mint ahogy a lány eredendő magányát sem oldja sem a kábítószer, sem a munka, sem a gyerek. Pedig lett volna számukra esély, és voltaképpen ennek az esélynek az eljátszását járja körül a rendező, Fatin Atkin, akinek már a hét évvel ezelőtti első filmje, a Kurz und Schmerzlos (Rövid és fájdalommentes) is ünnepelt siker volt. E filmje bővelkedik váratlan fordulatokban, van benne minden, vérfürdőtől a seggbekúráson át a pillanatot megállító, gyönyörű vallomásokig, igazi erejét azonban a színészi játék adja, a hiteles arcok, az erős kézzel megrajzolt jellemek. Biro Ünel visszafogott drámaisága gyönyörű kontrasztot alkot Sibel Kekilli harsány, csillogó, halálra szánt nőiségével. A Fallal szemben a Berlinale legjobb filmért járó Aranymedvéjét, Sibel Kekilli és Biro Ünel pedig a legjobb férfi és a legjobb női szereplő díját nyerte el.

Karafiáth Orsolya

A Mokép bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.