Filmrendezők színházban: Kísérleti csarnok (Kamondi Zoltán Miskolcon)

  • Bujdos Attila
  • 1996. december 19.

Film

A miskolci teátrum direktora, Hegyi Árpád Jutocsa és a csarnok művészeti vezetője, Kamondi Zoltán azzal a szándékkal hívta életre a Csarnok Kultusz Motelt, hogy legyen egy hely, ahol a legújabb színházi kutatások és kísérletek eredményét a nézők elé tárva kibányászhatóvá válik mindaz, ami bennünk - a publikumban és az alkotókban - rejlik.
A miskolci teátrum direktora, Hegyi Árpád Jutocsa és a csarnok művészeti vezetője, Kamondi Zoltán azzal a szándékkal hívta életre a Csarnok Kultusz Motelt, hogy legyen egy hely, ahol a legújabb színházi kutatások és kísérletek eredményét a nézők elé tárva kibányászhatóvá válik mindaz, ami bennünk - a publikumban és az alkotókban - rejlik.

A "bennünk" megjelölés ezért hangsúlyos, mert Kamondiék olyan színházi közösségről álmodnak, amelyben a közönség nem oldalog el, ha vége az előadásnak, a néző nem marad magára a kételyeivel, hanem az aktorokkal és a hivatalos bírálókkal közösen elemzi: miként hatott rá, amit látott. Ebben a közösségben egyértelművé válik a befogadó számára, hogy az alkotóknak - profi színházi embereknek - is vannak kételyeik; tudni akarják, mi ma a színház, mitől válhat megkerülhetetlen, aktuális művészetté. Ezért van szükség egy kísérleti műhelyre: az évad eleje óta működő Csarnok Kultusz Motelre, ahol feltehetők a kérdések, s ahol megfogalmazhatók a válaszok.

A csarnok - a miskolci színház nyári színházának színpadául is szolgáló szerelőcsarnok - programjának gerincét az

Egymást érintő

nevű sorozat adja. A gyermekkorunk sugdolózós játékát idéző széria lényege, hogy minden rendező valamilyen módon kapcsolódik a korábbi produkció(k)hoz. Az érintések tehetnék teljessé a végső előadást, amely - elvben legalábbis - a különféle színházi törekvések ötvözeteként maga lehetne a tökéletesen korszerű színház.

Hogy valóban azzá váljon, annak legfőbb akadályai az idő mellett - egy-egy előadásra két-három nap felkészülés jut, s ez aligha elegendő az elmélyült munkához (bár a személyükben a folyamatosságot jelentő állandó színészek: Major Melinda, Kovács Vanda, Hevér Gábor és Kardos Róbert mindent megtesz ennek érdekében) - maguk az alkotók: túlzottan karakteres elképzelésük van arról, hogy számukra mi a színház. S amíg az Egymást érintő tökéletesen alkalmas rá, hogy a különféle törekvéseket szemléltesse, alkalmatlan - a gyakorlatban, eddig - az együtt gondolkodásra.

Gyönyörűséges monomániák

vonulását látjuk: az egyes produkciók elemeikben ugyan kapcsolódnak egymáshoz, de a rendezők - ha igénybe veszik is - a másik eszmerendszerét mintha saját teóriájuk igazolására használnák. A teoretikus megközelítést jelzi az is, hogy a mondanivalóhoz válogatják az irodalmi szemelvényeket - a dikció ezért olykor esetleges, illetve másodlagos, ami szöveggel is operáló színházban azért elég zavaró bír lenni.

A nyitó előadást rendező színész, Lukáts Andor izgalmas kísérletet tett rá, hogy a rögzített színpadi képet ismét élő színpadi képpé változtassa, projektoron, monitorokon, tükrökön át folyt bele a szerelem-féltékenység-halál témacsoportból merített történet az élő színpadi játékba. Az újságíró Bérczes László a halált - konkrétan egy idős ember halálát - emelte át saját rendezésébe; a rögzített képek viszont nála nem egybeforrasztották, hanem széttagolták a történetet, darabokra vágták a színpadi időt. Ugyancsak a halál - tágabb értelmezésben az emberi elnyomorodás - játszott fontos szerepet Szirtes János képzőművész performance-ában. A szintézisre vállalkozó Valló Péter rendezésében már megjelent a lineáris történet - születés, halál és ami közé fér -, valamint a főhős. Miután a korábbi produkciók szerinte oda nem illő hozadékától megszabadította az Egymást érintőt, eljutottunk általa az új utak keresését vállaló, felébredni és felébreszteni akaró csarnokban a tradicionális színházhoz mint a napjaink számára kínálkozó korszerű modellhez. Ebből persze még bármi lehet (a következő félévben két rendező, egy zenész, egy képzőművész és egy főiskolai hallgató rendez majd).

Az persze továbbra is kérdés: ha az alkotók - egyébként nemes - szándéka ellenére laboratóriumnak egyelőre nem tekinthetjük,

minek nevezhetjük

a csarnokot. A beavató színháznál lényegesen több ez, mert fontos színházi törekvéseket tár a nézők elé, és az Élő történet című beszélgetősorozatban ezek előzményeit is bemutatja. Az pedig, hogy a kísérlet éppen Miskolcon, egy csarnokban történik, akár metaforának is tekinthető: mégiscsak a lepusztult ipara miatt a polgárosodással a peremvidékről küzdő városban feszegeti a népszínházi kereteket, itt és most fogalmazzák meg a kételyeiket az alkotók, s ezzel is példázzák: a művészet nem fönnhéjázó; kérdései és válaszai révén fogódzó lehet az átalakuló világban.

Bujdos Attila

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.