Film

Fogságban

  • - kg -
  • 2013. november 23.

Film

Nahát, itt egy film, ami teljesen olyan, mint amilyennek jobb napokon egy filmet képzel az ember. Van eleje, közepe, vége, mégpedig ebben a sorrendben, van hangulata (erős), van feszültsége (erős), van egy csomó - a kelleténél alig valamivel több - jól kifundált fordulata (egy gyerekrablási ügyben ketyeg az óra), s vannak alakításnak is könnyűszerrel beillő színészi teljesítményei is.

Mégpedig két olyan sztártól (Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal), akik voltak már kigyúrt szuperhősök. Hogy hogyan történhetett mindez, nem tudnánk megmondani, legutóbb talán Fincher Zodiákusa közben érezhettük azt a nyomozós filmektől szokatlan részletgazdagságot és a műfajon túlmutató ambíciókat, amelyek most Denis Villeneuve filmjét működtetik két és fél órán át. A Fogságban a megszólalásig hasonlít egy filmre, nyilván a rengeteg hasonszőrű gyerekrablós-sorozatgyilkosos-bosszúálló szülős-tikkelő nyomozós fércmunka miatt kell ezt - némileg magunk előtt is - bizonygatni, pedig szeretjük azt hinni, hogy nem ismerjük a műfaji előítéleteket (csak a sóskát és a musicalt nem szeretjük annyira). Villeneuve-nek nincs semmi trükkje; egyfelől technikásan végigviszi a nyomozási szálat (hál' istennek, nem fedi fel, miért tikkel Gyllenhaal), másfelől elég időt szentel a fájdalmukba majd belerokkanó szülők - két család - fokozatos leépülésének. Hogy a végén tesz-e engedményeket a néző lelki békéje érdekében? Igen, tesz, ám ez mit sem von le Roger Deakins képeinek borongós szépségéből, és abból az örömből, amit egy tisztára filmnek tűnő valami tud szerezni az embernek.

A Pro Video bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.