tévésmaci

Egér, egy mesét!

  • tévésmaci
  • 2013. november 23.

Film

Amikor Sztupa és Troché felszántották a Balatont, másnap még egy zebrát is festettek rá. Tudniillik gyalogátkelőt. Fonyód és Badacsony közé, ami nem épp a legalkalmasabb helyszín, de választási lehetőségeiket megingathatatlan külső tényezők szorították kalodába. A legrövidebb úton, Szántód és Tihany közt már közlekedett a komp, így balesetvédelmi szempontból módfelett aggályosnak tűnt odaterelni még a gyalogságot is.

Azt is számba kellett venni, hogy a Székesfehérvárhoz, Budapesthez közelebb eső északkeleti fele a tónak infrastrukturálisan jóval fejlettebb az alsó szakasznál, bár ezen a híres völgyhíd mintha javított volna valamelyest. A megoldást persze a pénz hozta, Fonyód egy nagyobb összeget kapott a kormánytól a Babocsai Gáspár-emlékév megrendezésére, amit fejlesztésre is költhettek, és úgy voltak vele, hogy egy zebra - legyen bár mégoly hosszú is - nem kerülhet olyan sokba, s hátha beszáll a költségekbe Badacsony is. Nem is kalkuláltak rosszul, bár a Badacsonyi községházán rövid úton ajtót mutattak a Bogics Márk vezette fonyódi küldöttségnek, de hírét vette a projektnek egy badacsonyi sztárborász, aki viszont nagy üzleti lehetőségeket szimatolt a gyalogosan érkező vendégek tömegeinek víziójában. Aki kocsival jön, nem iszik, de egy ilyen ménkű nagy zebrán az sem tűnik fel, ha valaki tántorog, legfeljebb a hullámzásra fogja. A Babocsai Gáspár-emlékév fővédnöke, Áder János is melegen üdvözölte a kezdeményezést, s vállalta, hogy a megnyitón együtt indul a fonyódiakkal a túlpart felé, ahol borfesztivál várja az érkezőket. Sztupa és Troché először szabadkézzel láttak munkához, de már az első stráfnál belátták, hogy görbe lesz így, ezért aztán két párhuzamos madzagot feszítettek ki a víz fölött, amin egy vonalzószerű léniát ("mafa közlése szerint: léniaszerű vonalzót, LOL) tolva maguk előtt már akadálytalanul és főleg egyenesen haladtak a munkával (melynek végeztéig a hajóforgalom szünetelt). Érdekesség még, hogy a sikeren felbuzdulva Budapesten is terveztek (Sztupa és Troché kihagyásával) egy zebrát a Rudas fürdő és Szabó Dezső hajvágó szalonja közé, de a folyóvíz minduntalan elvitte a felhordott festéket, ezért pár hét elmúltával félbeszakadtak a munkálatok. A tévéműsor sosem szakad félbe.

Pénteken (25-én) a Dunán zebra helyett este tíztől egy francia krimi megy Szerelmi bűnök címmel, amiben egy munkahelyi nézeteltérést intéznek el valami gigantikus konyhakés felhasználásával a tisztelt nőnemű egybegyűltek, az azóta már az örök vadászmezőkön kóborló Alain Corneau dirigálása mellett. Két órával később Vonzások és változások ugyanitt, rendezte: Tarajos Goethe, főszerepben a szintén magyar származású Isabelle Huppert.

Szombaton az m1 ad franszia krimit éjjel egykor, az a címe, hogy Leleplezések, és Caroline Huppert rendezte; úgy látszik, garázsvásárt tartanak a családi ezüstből. A Dunán délben volt egy 1957-es fekete-fehér amerikai film, de a Fidesz szóvivője már cáfolta Gyurcsány Ferenc azon állítását, miszerint A budapesti rém Orbán Viktorról szólna. (Csak megerősíthetjük a szóvivő szavait, nevezettről A felcsúti rém szól.)

Vasárnap a Duna este kilenc után adja a Tízezer napot, ha nyolc után kezdődne, biztos Kilencezer nap lenne a címe, de az sem segítene rajta. Én fél kilenctől már A vörös Pimpernelt nézem, mert bolsevik vagyok és szintén magyar származású.

Hétfőn ezért például adásszünetet tartok. Pedig akkor is lesz Budapest, a Cool adja A feláldozhatókat. Azt meg már meséltem, hogy a Film+-on tolt Piedone, a zsaru volt az első Bud Spencer-film, amit behoztak Magyarországra, s mi porbafingók azon izgultunk, nehogy kinyírják benne a dagadtat. Spoiler: megúszta (úszó volt).

Kedden Trio Stendhal, a neves svéd író munkáját, A sonkakolostort vetíti a Film Café, felteszem nem Gérard Philipe, hanem Gérard Niemand játssza benne a darázst (jó, akkor a Dongót).

Szerdán Egy marék dinamit a Film Mánián este kilenckor, ja, szerintem is az kéne a tévének.

Csütörtökön A sebhelyesarcú mondaná rögtön a híreket éjjel a tv2-n.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.