Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.
Néhány éve a Get Back című dokumentumfilmből kiderült, hogy a banda utolsó két évében Paul McCartney volt a Beatles motorja.
A boldogult ifjúság valaha (a 90-es évek második felében) igyekvő rappere Scott Caan (The Whooliganz, mármint volt bandájának a neve).
Éri-e meglepetés az Egyik csata a másik utánt? Ismét díj nélkül marad-e Timothée Chalamet? Három Oscar-díjas színésszé válik-e Sean Penn? Mindez csak a március 15-i Oscar-gálán derül ki, ebben a cikkünkben viszont számba vesszük, hogyan vált izgalmassá két héttel a díjátadó előtt az unalmasnak tűnő verseny.
Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.
A nagy amerikai álom foszlani látszik, immár a rothadásnak induló kolbászkerítés mögött is ugyanarról álmodnak az emberek, mint kis hazánkban: egy saját otthonról.
A nyolcadik főbűn – a Nyugat árulása – kismillió formában került már vászonra, képernyőre, nem is mindig nyugati kiszerelésben.
