A laskagombától a kocsonyáig, a diótól a borokig, a kolbásztól a dinnyéig, a pogácsától a paprikáig, a halászlétől a birkapörköltig, a kisüsti pálinkától a mangalicáig: tisztességes ember nem is vesz a szájába olyan ételt vagy italt, amelyiknek ne lenne saját fesztiválja valahol az országban az év bármely szakában. Csak országos jelentőségű, nagy gasztronómiai fesztiválból mintegy 250-ről tud a Gasztronómiai Fesztiválok Szövetsége, és ehhez adódik hozzá a további több száz, a falunap és a fesztivál határán táncoló, helyi érdekű esemény - tájékoztat Ments András, a szövetség elnöke. Ez az elnök szerint nagyjából az összes hazai fesztivál felét jelenti - igaz, a jó részük valójában gasztronómiaiként meghirdetett, de inkább összművészeti fesztivál, ahol a kulturális programokat gasztronómiaiak egészítik ki. "Jelentős kulturális program nélkül nem képzelhető el gasztronómiai fesztivál - mondja Ments -, mivel az odalátogató sok ezer ember jelentősen több időt tölt el a helyszínen, ha valamilyen kulturális programon is részt vehet." Na, meg a fiatalabbak is szívesebben tartanak az öregeikkel, ha zenére lehet laskagombázni - másfelől pedig a kisüsti könnyen rávehet bárkit a zenei ízlése szélesítésére, így a fellépő zenekarok is jól járnak.
Hogy melyik város milyen ételt vagy italt tűz frissen gründolt fesztiváljának zászlajára, az a legtöbbször attól függ, hogy mi köthető az adott település történetéhez vagy jelenéhez, s így a fesztivállal a tradíciókat, hagyományokat ápolják - avat be Ments. (Kivételt képeznek ez alól persze a borfesztiválok, amelyeknek célja országszerte inkább afféle érdekvédelem és marketing, a borkultúra javítása és így a minőségi borfogyasztás ösztönzése.) Ilyenformán nem is igen ütközni valamiféle kívülről behozott témát erősítő gasztronómiai fesztiválba: szinte teljesen hiányoznak az étlapról a speciálisan nemzetiségi - mondjuk a kóser, a távol-keleti vagy épp a szláv konyhát bemutató - fesztiválok, és a politika sem igen ösztönzi a szervezőket, azaz nincsen kifejezetten turulos, nyereg alatt puhított húsos gasztrofesztivál sem. Ments András elmondása szerint még csak a magyar nemzeti ételeket feltálaló események száma sem nőtt meg a választások óta.
A népszerű evős-ivós fesztiválok hatalmas tömegeket mozgatnak meg, a város pedig örül a hirtelen megnövekedett, turisztikai eredetű bevételeknek: noha országszerte a pénz- és látogatóhiánytól csüggedt fesztiválszervezőkbe botlani, a gasztronómiai műfajra ez nem igaz. Megkerestük négy, merőben különböző fesztivál vezetőit - és mindegyiküknek fülig ért a szája beszélgetés közben.
Lék + halászat
Idén tizenhetedszer rendezik meg például Medgyesegyházán a Dinnyefesztivált (augusztus 5-7.). A háromnapos fesztiválra minden évben egyre többen jönnek el, idén 25-30 ezer embert várnak, és a legkevésbé sem csak a megyéből: ahogy Farkas Gyula, a helyi művház igazgatója elmondja, nemhogy külföldi, de még tengerentúli vendégeik is vannak. A fesztivál persze felvonultat megannyi ingyenes kulturális programot is, ám a fő cél - ahogy Farkas fogalmaz - "a Medgyesegyházán termelt kiváló minőségű dinnye imázsának megteremtése, hazai és európai szinten való megismertetése és a dinnyetermelő gazdák közösségének összekovácsolása." A szervezők szerint e célokat már el is érték, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy manapság sokszor már azokat a dinnyéket is "medgyesi" névvel fémjelzik, amelyek egész máshonnan származnak.
A nagyjából kilencmilliós költségvetésű fesztivál az évi kétmilliós önkormányzati támogatáson túl szponzorok, pályázatok, a kizárólagos vendéglátói szolgáltatás megpályáztatása, a vásárosok helypénze, lakossági hozzájárulás, civil szervezetek és közhasznú foglalkoztatottak bevonása segítségével valósul meg - és mivel a fesztiválon minden ingyenes, profit persze nincs, a cél a nullszaldó. Meg a másfajta nyereség: a helyi kereskedelmi tevékenység megélénkül, hosszú távon pedig ismertté válik a település neve az országban. És persze nem elhanyagolható a boldogságfaktor sem: az egész éves munka után például a dinnyelovagi cím elnyerésével vagy a különböző dinnyés vetélkedőkön (mint a dinnyepakolás, dinnyés zsonglőrködés, dinnyefigura-faragás, dinnyesúly-saccolás és persze dinnyeevés) való sikeres szerepléssel a gazdák is jutalmat kapnak, meg aztán - ahogy Farkas fogalmaz - "a fesztivál megvalósításában a település majdnem minden közössége részt vesz, a munkálatok és a közös cél pedig nagyon összetartja az embereket - kiváló barátságok kötődnek ilyenkor".
Szintén lokális értékeket képvisel az ország egyik legnagyobb gasztronómiai fesztiválja, a Bajai Halfőző Fesztivál is (július 7-10.), amelyet 1996-ban rendeztek meg először. Baja hagyományosan "vízi város", évszázadok óta rengetegen élnek a halászatból, így a város alapításának 300. évfordulóján adta magát az ötlet, hogy a születésnapot torta helyett halászlével ünnepeljék: a cél az volt, hogy 300 bográcsnyi készüljön az ételből. Az érdeklődés már akkor, fesztiválmúlt nélkül is elsöpörte a kerek számra kihegyezett eseményt: a lelkes bajai tömeg 485 bogrács halászlét főzött meg a főtéren. Egy ilyen indítás után talán már nem is meglepő, hogy az ünnep hamar kinőtte magát, és a bajaiak helyi érdekű ünnepségéből európai hírű fesztivál lett: ma már a főzőversenyen részt vevők közel fele nem bajai, sőt külföldiek is kipróbálják magukat fakanálforgatásban.
Az utóbbi években a fesztivált kifejezetten céltudatosan működtetik: 2008 óta négynaposra bővítették, hogy a turista vendégek minél több időt töltsenek (és költsenek) a városban, támogatva a bajai vállalkozókat. Emellett a szervező cég is figyel a helyi vállalkozók érdekvédelmére: zömmel bajaiakkal dolgoznak, hogy a város a népszerűség-növekedésnél konkrétabban is profitáljon az eseményből - magyarázza a szervező Baja Marketing Kft. ügyvezető-helyettese, Dobos Edit. A négy nap alatt 150-180 ezer ember fordul meg a bajai bográcsok körül (összehasonlításképp: a Sziget legsikeresebb napjain úgy 70 ezren vannak jelen).
A nagy fesztiválnak persze az ára is nagy: 23-27 millió forint az összkiadás - ám ahogy Dobos Edit büszkén rámutat, a fesztivál évek óta nem volt veszteséges. Ez részben a szervező kft.-t támogató helyi és megyei önkormányzatnak, részben pedig a rengeteg szponzornak köszönhető, amelyek között olyan hatalmas cégek is vannak, mint a Soproni, a Pick vagy a Szerencsejáték Zrt. És persze, ahogy minden fesztiválnál, itt is bejátszanak a pályázatok és a regisztrált asztaltulajdonosok.
Régi bárány
Ám hogy nem csak az ország leghíresebb gasztronómiai fesztiváljai lehetnek eszméletlenül sikeresek, azt jól szemlélteti a tizenhárom éves Karcagi Birkafőző Verseny is (június 24-25.): a fesztivál idejére a városnak ki kell tennie a határba a "megtelt" táblát, ugyanis a 10-12 ezer érdeklődő bőven kimeríti a szálláslehetőségeket - újságolja büszkén Garai Katalin, a helyi önkormányzat munkatársa, az esemény egyik szervezője. A tízmilliós költségvetésű fesztivált harmadrészt a szponzorok felajánlásaiból, felerészt az 500 forintos belépőjegyekből, továbbá önkormányzati támogatásból, pályázatokból és az árusok helypénzéből sikerül minden évben nagyjából nullszaldósra kihozni.
Karcagon már a nomád kunok betelepülése óta szokás a birkatartás és a birkahúsfogyasztás, olyannyira, hogy a környéken még a közelmúltban is volt, hogy egyes lakodalmakon, keresztelőkön vagy halotti torokon akár 50-100 állatot levágtak. Ezt próbálták megidézni az első fesztivál megrendezésével, na meg átadni a hagyományt a fiatalabb korosztálynak. És ahogy azt már megszokhattuk, a birkafesztivál idővel kinőtte magát, térben és tematikában is terjeszkedni kezdett: idén például a főzőverseny farvizén konferenciát tartanak a kunhímzésről és a vert csipkéről. Ahogy Garai elmondja, azért, mert a fesztiválon ezentúl szeretnének rávilágítani a juhok széles körű felhasználhatóságára, azaz arra, hogy a jószág nemcsak húsból, de például gyapjúból is áll. S az érdeklődők már készülhetnek a jövő évi konferenciára is, amely a tervek szerint a szaru felhasználását veszi majd górcső alá.
Fájdalom, de a legnagyobb borfesztiválok szezonja az ősz, ám azért nyilván nem lehetne kihúzni egy nyarat száraz torokkal - bár a 2000 óta évente megrendezett Debreceni Borkarnevál nem a torokápolás miatt lesz korábban, augusztus 4. és 7. között. Egyrészt így illeszkedik a debreceni fesztiválok sorába - nem sokkal utána jön a Virágkarnevál -, másrészt nem ütközik a "konkurenciával", harmadrészt pedig még megelőzi az őszi szőlőmunkákat - világosít fel Tóth Ernő, a borkarnevál szervezője. A számítások, úgy tűnik, be is jöttek, mert így évi 10 ezer ember ellátogat a Nagyerdőbe borozni, és egyre több borászat képviselteti magát a rendezvényen (idén harminc). A cél ezúttal minél több borkészítő vidék bemutatása, de jelen lesz a Magyar Sajt Céh is, néhány hagyományos magyar konyhában utazó vendéglátó, és lesz slambucfőző verseny is: a hajdúsági pásztorétel a hagyományos magyar tájjelegű konyha ápolását hivatott segíteni. A rengeteg koncert pedig a közönség kicsalogatását és így közvetve a bortermelők népszerűsítését.
A siker mértékét jelzi, hogy a hatmilliós költségű fesztivált idén, úgy tűnik, önkormányzati működési támogatás felhasználása nélkül is meg tudják rendezni, és a karnevál öneltartóvá válhat a pályázati pénzek, a borászoktól beszedett bérleti díjak, a vendéglátói jogok értékesítése és a borkóstoló poharakból származó bevétel segítségével. Ez a jellemző adat jól mutatja a gasztronómiai fesztiválok fölényes sikerét - gyakorlatilag bármilyen más fesztivállal szemben.
